A gyerek szobája

A gyerek szobája

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Hétköznapok

A gyerek szobája egy picivel jobban hasonlít egy a káosz elméleten dolgozó brit kutató által random szétdobált kísérleti kupac fosra, mint arra az édes kis harmonikus otthonra mint aminek szántuk, de eddig tűrtünk.
Úgy voltunk vele, hogy a mese is ott kezdődik az üveghegyen túl és a kurtafarkú malac meg nem csak túr a szobában, de valahova oda is reccsentett ez szinte biztos.
Az ördög barlangjából kiáramló kénes bűz, amiről Dante is beszámolt szintén egy kis huncut fingocska lehet ahhoz képest ami a gyerek szobájából olykor előtör.
Szerintem ha lenne egy technika amivel ki tudjuk vonni a levegőből ezt a nyálkahártyán kamatyoló illatbombát aztán besűrítenénk, na azzal az indiánok nyilat mérgeznének.

Ez így nem maradhat.
Takarítás lesz!
Bármi áron, akár annak árán is, hogy a kisköcsög jő éjt puszi megvonással büntet vagy egy hétig.
Seregeim élén hajnalban intéztük a támadást.
Nem volt még dél sem.
A kölyök először azt se tudta mi történik, azt hitte jöttek az UFO-k a szerveiért ahogy azzal az alsó szomszédasszony megfenyegette amikor hangosan tologatta a mecsijét.
De nem!
Ennél sokkal rosszabb történt, mi mentünk, elszánt szigorú arccal és talpig vödörben meg felmosócuccal.
Mint egy ilyen speciális felszabadító sereg akinek dolga kimenteni a gyereket egy szutyok lavina alól amit valamilyen téves okból, a szobájának néz...

Őszintén megmondom én még ilyen riadt arcú gyereket csak tükörben láttam amikor anyám hívott, hogy beszélnünk kell.
Mivel kifejezetten csúcsán vagyok az empatikus érzéseknek, szelíden felhívtam a figyelmét, hogy ne pihenjen tovább, mert az nem egészséges és amúgy is dolog van (Serényebben fiatalúr mert a hasadra süt a nap és a lustaság csak annak fél egészség aki bekerült a parlamentbe baszd meg).
Erre ő kinyújtotta a kezét, hogy oké, csinálja csak még egy ölelést...
Hát jó, de engem nem veszel ma meg öcsém, itt rend lesz, fegyelem és pedantéria.
Körülbelül három perc múlva birkóztunk, mint két ovis.
Akkorákat nevetett, hogy a ház zengett bele, én meg konstatáltam, hogy ha nem gyúrok ez a gyerek kb egy év múlva egy ilyen rohamnál felbasz a falra aztán nem, hogy nem lesz megfegyelmezve, de matricaként tengetem a hátralévő nem túl hosszú időmet.

Elfáradtunk, csak pihegve ültünk az ágy szélén.
Körbenéztem ha már úgyis ott voltam.
Mit lehetne kibaszni, hogy végre normális szoba legyen?
Oké van pár koszos alsó meg zokni, talán egy fél szendvics is akad, az asztal is lehetne rendesebb.
De a földön a sakk készlet amit a papától kapott, pont úgy van ahogy az öreggel örökre félbemaradt a játék.
Füles az ágyban hat napos korától a társa.
A gitáron az unokabátya tanítja, a polcon a félig kész makettet együtt kezdtük el, csak sose fejeztük be mert karácsony volt és jöttek a vendégek.
Istenem de szép este volt.
Ott van még az összes játék amit az én apámtól kapott, a könyvek amiből tényleg tanul a sárnehéz táska amit cipel minden nap.
A persely a hajléktalan bácsitól aki azért adta neki, hogy okos, takarékos legyen és jobb élete legyen mint neki adatott.
A barátoktól kapott plüssök azokról a régi jó szülinapokról ...
Végül nem dobtam ki semmit, csak egy kicsit összébb pakoltunk.
Megöleltem és arra gondoltam.
Hülyegyerek, te pont olyan szentimentális pöcs leszel mint az apád....



Előző Következő