Adok-kapok

Adok-kapok

Persze az köztudomású tény, hogy a természet igazságosan oszt el mindent, ha valamit elvesz, akkor ad is.

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Humor

Vannak az életnek roppant megalázó helyzetei, ha az ember ezeket nem kezeli kellő derűvel, az élet roppant bonyolult lesz és egy kicsit sem szórakoztató... Ha mégis sikerül meglátni a humort abban, amiben még nyomokban is csak alig lelhető fel, az emberek ugyan hülyének nézik, de ő sokkal boldogabb lesz…

Jó néhány évvel ezelőtt egy sport balesetben megsérült a térdem. Az első fájdalom múltával, nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Igaz ugyan, hogy Chaplin-szerű járásom lett, meg, ha a fürdőben nem vigyáztam és megcsúsztam, azonnal alám csavarodott, de apám szerint a jó kan vagy megsántul, vagy megvakul. Így nagyon azért nem aggódtam…
Akkoriban motorozás közben, sisak nélkül lefejeltem egy darazsat úgy százzal, az ütközést a szememmel tompítottam, tehát sánta voltam és félig vak, ebből azt a következtetést vonom le így utólag, hogy kurva nagy kan voltam...

Persze az köztudomású tény, hogy a természet igazságosan oszt el mindent, ha valamit elvesz, akkor ad is. Tehát ha hasmenésed van, akkor általában köhögsz. Amikor ráz a hideg és mellé pisilsz a kagylónak, akkor be van gyulladva a szemed és legalább nem látod. De a legnagyobb igazságot velem akkor tette, mikor végre rászántam magam a műtétre. Hiszen a nagykanság azt a tényt nehezen feledtette, hogy minden lépés átment valamiféle nem létező breake táncba és hiába a rettenetes potenciál, ha az ember minden randin, a létező leghülyébb helyzetekben hanyatt veti magát és közben pityereg, amíg helyre teszi a sérült ízületet. Azt kell mondanom, ez legalább olyan libidógyilkos fogamzásgátlási mód, mint a szandál, zoknival.

Nagyképűen felsétáltam a sebészetre és mondtam, hogy akkor majd engem itt megműtenek, de siessünk, mert három nap múlva komoly randim van. Néhány perc múlva a nővérke keblén sírtam, mert megtudtam, hogy kapok injekciót és megláttam a tűt, ami az álmoskönyvek szerint sem kecsegtetett könnyű randikkal, sem féktelen éjszakákkal.
Az első komolyabb trauma mégis szobában ért, egy hetven pluszos bácsika volt a szobatársam, akihez délutánonként bejárt húsz öregasszony, akik készültek a Fölszállott a páva című műsorra. Ennek eleinte van némi bája, amire a jó érzésű ember nem mondaná, hogy kifejezetten szar, de van benne valami vészjósló már az elején is, ha szeretni nehéz is. Egy darabig viselni lehet, de a harmadik napon tudatosult bennem, ha István annak idején igazán rosszat akar Vazulnak, akkor nem ólmot öntet a fülébe, hanem összezárja Pista bácsival egy hétre és akkor Vazul önként felmászik a boncasztalra csak, hogy elkerülje a további rá váró rémségeket, amik Ingyom-bingyom tálibe formájában leselkednek rá, mindenhonnan.
A második ennél is rosszabb volt. Álmodtam… Heverek a tengerparton nyugágyban, kezemben koktél, egy gyönyörű nő nyalogatja a herémet, én nagyon élvezem... Aztán egyre vadabb, kellemetlenebb, már nem esik olyan jól, hirtelen fázom, felébredek. Tudatosul bennem, hogy a kórházban vagyok és a nő csak álom. Megműtöttek…

Fekszem kikötözött kézzel, alattam gumilepedő, ahhoz kocog a zacsi. Mellettem a hatfogú asszonykórus nyomatja a 19. század legszörnyebb dalait, rólam lecsúszva a takaró, sajog a lábam és olyan erekcióm van, hogy nadrágban is nehéz lenne eltitkolni, nemhogy pőrén, lecsúszott takaróval...
Egy nénike megjegyzi, hogy szerinte megmaradok… Én zavaromban kérem, hogy takarjanak be, erre egy másik néni közli, negyven éve látott utoljára ilyet... Ezek azért nem azok a szavak, amire az ember lekötözve ébredni szeretne, pláne akkor nem, ha komoly összeesküvés hívőként még két év múlva is azon gondolkodik, hogy a zacsi nyalás tényleg csak álom volt-e?
Próbálok kedves lenni, és kérem őket, hívjanak egy telibekúrt ápolót, és legyenek szívesek sírhelyet nézegetni, ne engem bámuljanak, vagy eddzenek a Kókadt Fácánra, vagy mire... Erre egy kb. ezer éves banya közelebb jön, ránéz és kijelenti, hogy fiatalember nyugodjon meg, nem lehet mindenkinek nagy... Aztán csak kacagnak, kacagnak, kacagnak... De nem csak ők, hanem a hat orvos tanuló, a prof., aki műtött az ápolónők, meg pár orvos, akik jöttek vizitre... És, hogy mégis mi volt ebben az üzlet és a rosszért mit kaptam jónak?
Lett egy jó térdem, ők meg első körben kiestek a versenyből, mert a zsűri szerint a holló ugyan énekesmadár, de a hangja nem áll jól egyetlen kórusnak sem...

...

Amennyiben lehetőséged van rá, támogasd a munkámat a Patreon oldalamon. Kattints IDE!

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok!

Ja, igen! Ne felejtkezz el feliratkozni a hírlevélre az különleges tartalmakért! (jobb fent, zöld gomb)

Csodálatos ajándékokat a webshop-ban találsz! (jobb fent, piros gomb)

Sanyii

fotó: Clker-Free-Vector-Images képe a Pixabay -en. 



Előző Következő