Császárkörte - felrázva, nem keverve

Császárkörte - felrázva, nem keverve

Tavaszi szél vizet áraszt... Ezt dúdolta magában.

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Novella

hirdetés

Tavaszi szél vizet áraszt...
Ezt dúdolta magában.
Közben lába a gázon és iszonyú sebességgel robogott el mellette a táj.
Nem érezte, hogy arcára melegen süt a nap, nem hallotta a madarak énekét a fákon és nem látta a mezőn sarjadó virágokat.
Pont leszarta, hogy tavasz van.
Frusztrált volt és dühös.
Úgy érezte, a világ összes fájdalma az övé.
Keveredett benne a mellőzöttség, a sikertelenség és a kudarc okozta összes frusztráció.
Meg akart halni...
Persze erős szavak ezek egy olyan embertől, akibe egyetlen csepp felelősség tudat sem szorult, hihetetlen egója mellé, de akkor is így érezte.
Persze, az ember nem ölheti meg magát csak úgy, nem ugorhat emeletről se hídról, nem ugorhat vonat elé és nem lőheti fejbe magát, mert az csak egy ötperces hír és még a haja is szarul fog utána állni.
Neki valami bátor halál kell, mint egy Gladiátornak a közönség éljenzése mellett, hogy amikor a lelke kikerül ebből a gyönyörűre gyúrt testből, annak igenis legyen hírértéke.
Valamiért mégis dúdolta ezt a dalt.
Az előbb például majdnem megingott, látott egy csomó apró ovist sétálni és olyan végtelenül aranyosak voltak, hogy egy percre kiment a fejéből a sok probléma.
Most meg pisilnie kell...
Az ember nem halhat meg úgy, hogy pisilnie kell.
Mégis, azért na, az ember kegyen annyira igényes, hogy nem hugyozza magát rommá ha nem muszáj...
Lassan előre nyúlt és lehalkította a rádiót.
A kilométerórára pillantva azt is konstatálta, hogy neki a féktelen száguldás az bőven a megengedett sebességhatáron belül van.
De mivel többnyire csak városban vezetett, itt az autópályán a 100 olyan volt mintha a Millenium Falconnal teljesítette volna éppen 12 parszek alatt a Kessel futamot.
Csodálkozott is rajta, amikor az előbb egy néni öklét rázva előzte meg a külső sávból, és csak most tudatosult benne, hogy a belső sávban kilométeres sor torlódott fel mögötte.
Kicsit úgy érezte ezt a féktelen száguldás dolgot nem csinálja olyan jól.
Kiindexelt és az első lehajtón lement a pályáról.
Nem tudta hol van, de nem is érdekelte.
Szuicid gondolatai lassan eloszlottak és magához mérten eltúlzott önkritikával megfogalmazta, hogy ez a mai nap eddig olyan, mintha drámaszakon végzett volna egy Zs kategóriás színitanodában.
Nem volt teljesen férfias ahogy a szakítás után elrohant, sem az a hatvan sms, amire választ sem kapott.
Ezekben hol szerelmet vallott, hol dühöngött, hol magyarázatokat követelt.
Nem tudta feldolgozni, hogy őt ki lehet dobni.
Mégis milyen dolog ez?
Hiszen olyan a teste mint egy szobor, a farka mint az ütvefúró és pénze is akad, mi másra vágyhatna még egy nő?
Mekkora szar duma már, hogy Ő önző...
Meg, hogy nem figyelmes...
Hát ha ő nem figyelmes, akkor ki az?
Hiszen a múltkor is észrevette, hogy Ági, mert így hívják azt a szukát, rosszul állította be magának a hátizsák szíjait és így nagyon nehéz lesz a város másik feléről átbiciklizni a sörrel amit a haverjainak és neki hoz majd az esti meccsre...
Mi ez ha nem figyelmesség?
Persze Ági gagyogott valamit arról, hogy akár ezt ő is intézhetné, hiszen neki van kocsija...
De azért lássuk be Ági sose volt a helyzetek ura, főleg akkor nem, amikor csak egy részéből táplálkozott az információknak...
Elfelejtette, hogy aznap szakáll nyírás van a Barberben...
Sose figyelt semmire, de ekkor még nem vitatkoztak, csak megigazította a szíjat és adott Ági homlokára egy puszit, mint aki a szépségéért elnézi neki, hogy teljesen dinka ötletei vannak...
Nem érezte most jól magát ettől az Ági gondolattól, aki hálátlanul eldobta most őt, még az üzenetekre sem válaszolva...
Csak egy vígasza volt.
Ha belenézett a visszapillantó tükörbe , láthatta, hogy a haja még ezután a borzasztó nap után is szinte tökéletes...
Csak ne kéne ennyire pisilnie...
De a kényszer nagy úr.
Még fél órát kellett kocsikáznia, mire talált egy megfelelőnek tűnő helyet.
Sosem járt ezen a környéken.
Az utcákon Orkok sétáltak az átváltozás utáni Fionával.
A házak némelyike takaros, szép porta, de a többsége romos vályogház, az elmaradhatatlan tányér antennával, ez utóbbiakon az udvarokon derékig érő gaz, félig szétszerelt autók, hatalmas korcs kutyák alkották a fő díszítő elemeket és Őrá pedig úgy néztek, mint egy távoli galaxisból érkező turistára.
De most már több okból is muszáj lesz megállnia.
Az autó töltése szinte nullán, ezzel a városba már nem ér vissza.
Ráadásul a hólyagja is iszonyúan feszít, képtelenség tovább húzni ezt.
Bár még csak délután öt óra volt, erősen sötétedett.
Egyetlen nyitva tartó helyet talált.
a "Lesz Vigasz" nevű műintézményt, az előtte parkoló traktorral és a falának támasztott ezer biciklivel.
Egy fiatal anyuka tologatta előtte a babakocsit, már ha az eszelős rángatás amit művelt, még tologatásnak minősül .
Szerinte ugyanis vannak helyek a világban, ahol ez már gyermek elleni erőszak.
Közben az anyuka erősen kiabált a nyitott ajtón befelé, kedves szavakkal és jó kívánságokkal kifelé invitálva az emberét.
Úgy mint a "rák egye ki", hogy "Dögölné meg" és más ehhez hasonló pajkos szófordulatokkal, amikre úgy tűnt semmilyen reakció nem érkezik.
Nagy dilemma elé állt most emberünk, álljon a kocsma elé közvetlenül, ahol látja az autót, kockáztatva, hogy esetleg az idegállapotba került anyuka lerúgja a tükrét, rosszabb esetben távoztában átmegy rajta a nagy traktor gazdája, vagy lehányják,
Vagy álljon egy kicsit távolabb, ahol ugyanez megtörténhet, de még csak nem is látja...
Végül kiszámolta, hogy ha messzebb áll meg, nem jut be az ajtón száraz nadrággal, meg azt is végig rágta magában, hogy ő itt csak perceket fog eltölteni, aztán talán egy falut még tud menni és ott biztosan van egy jobb hely ahol töltheti a kocsit.
Minden ellenérzését leküzdve leparkolt a kocsma elé és nagyot fújva konstatálta, az előbb ugyan még meg akart halni, de talán az egy jobb megoldás lett volna, mint ide bemenni...
Ugyanakkor ha vesz egy mély levegőt, észrevétlen beoson az emberek között a mosdóba, aztán kislisszol amilyen gyorsan csak lehet, talán megússza anélkül, hogy bárki szólna hozzá...
Amint belépett érezte, hogy csatát vesztett.
Ő a kis bokáig érő combrafeszülős farmerjában és hófehér bőrdzsekijében olyan életidegen volt a kocsmában mint Mészáros Lőrinc egy ingyen konyhán a sorban állók között.
A benti emberek mindegyik munkás nadrág, bakancs és vastag pufajka volt.
Bár évek óta nem lehet már dohányozni,az ilyen vendéglátó helyeken a falakból áradt az átható nikotin szag és az emberek ruházatának illatával, valamint a pancsolt szeszekből kipárolgó alkohol szaggal együtt egy olyan mellbevágó szag keletkezett, ami bárhol máshol reprodukálhatatlan lett volna.
Ami az igazán megdöbbentő volt, hogy ezek az emberek ebben a szagban még éltek, beszélgettek és úgy tűnt semmi bajuk.
Minden szempár egyszerre szegeződött az idegenre.
Ő pedig megszeppenve tudatosította magában, hogy itt semmilyen osonás nem lesz...
Jó ha kijut élve...

A folytatásért kattints IDE!

...

Amennyiben lehetőséged van rá, támogasd a munkámat a Patreon oldalamon. Kattints IDE!

hirdetés

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok!

Ja, igen! Ne felejtkezz el feliratkozni a hírlevélre az különleges tartalmakért! (jobb fent, zöld gomb)

Sanyii

fotó: Rudy and Peter Skitterians képe a Pixabay -en.



Előző Következő