Démonok között

Démonok között

Kárpáti Zsuzsa
Kárpáti Zsuzsa
Vendég

Tegnap jógaórán jártam. Kicsit izgultam, mert elég sűrű napom volt: munkából hazaérve épp csak beestem jógára, fogalmam sem volt, hogy fog utána beleférni a démonűzés, mikor még egy babfőzeléket is össze kell dobnom lefekvés előtt, ha azt akarom, hogy a gyereknek legyen holnap ebédje.
Kapkodtam rendesen. Fél 5-re hazaértem, gyorsan elindítottam egy mosást, nagyjából összerámoltam a lakást, puszi a családnak, aztán futottam is edzésre. Tartottam tőle, hogy a bejáratnál már súlyos tízezreket kell lecsengetnem, de felesleges volt izgulnom, annak ellenére simán beengedtek, hogy nem Budapest leggazdagabb kerületéből érkeztem.
A nagy izgalom miatt kellett 10 perc, mire agyban is megérkeztem. Szerencsére – mint megtudtam - mindig speciális gyakorlatokkal kezdenek, melynek célja az elcsendesedés. Ilyenkor fokozatosan lelassítják légzésüket, megfigyelik testünk pillanatnyi állapotát, azaz lelkileg is ráhangolódnak az edzésre. Én persze nem dőltem be az oktató kedves mosolyának. Látszólag gyanútlanul, békésen szuszogtam törökülésben, de csukott szempilláim mögött kritikusan szemléltem magam, nem akar-e valami idegen entitás besurrani valamelyik testnyílásomon. De nem érzékeltem semmi rendkívülit azon kívül, hogy a lélegzetvételem elmélyült, és a pulzusszámom az egekből normál értékre csökkent. Behatolás nem történt.
Ezután bemelegítés következett. Az oktató – derűs, fiatal lány irigylésre méltó alakkal -  folyamatosan instruált minket. Kellő szkepticizmussal hallgattam, de meglepő módon nem semmiféle szellemidéző vagy bálványimádó mondat nem hagyta el a száját, inkább csak ilyeneket mondott, hogy: „Húzd be a popsid!” meg „Ne lógasd a kezed!” és „Feszes a hát!”
Azért kicsit aggódtam, főleg a csípőgyakorlatoknál. A csípőkörzést, csípőlapátolást külső szemlélő – mondjuk egy démon – simán tekintheti párzást imitáló, csábító mozdulatnak. Csak az bátorított, hogy edzőtársaim zöme jóval fiatalabb és csinosabb volt nálam: a magam közel 50 évével és deréktáji súlyfeleslegemmel közel sem vagyok olyan vonzó egy testrabló ártó lélek számára, mint ők. Azért időközben ki- kilestem a mellettem szuszogó hölgy irányába, de a nátha vírusán kívül őt sem sok minden kerülgette, pedig démonszemmel nézve igencsak ügyesen tekergette a popóját. Megnyugodtam. 
Ezután jöttek a keményebb gyakorlatok: íj póz, deszkatartás, fordított háromszög, lefelé néző kutya, harcos pozíció… Őszintén szólva ekkorra már teljesen elmúlt a gyanakvásom, helyette remegő izmokkal próbáltam követni az oktató utasításait. Úgy gondolkoztam, hogy ha levegőt is csak darabosan tudok venni, talán egyetlen rontó léleknek sincs esélye bejutni a testembe.  Aki tartott már ki 10 légzéscikluson keresztül oldalsó deszka tartást (azaz Vaszisthászanát), az pontosan tudja, miről beszélek. Egyetlen testnyílásomon se jutott volna át még egy zabszem se.
Némi vér-, verejték- és könnyhullatás után az oktató megkönyörült rajtunk, jöhet a levezető gyakorlat: kényelmesen elhelyezkedtünk jógamatracainkon, irányított meditáció következett. Én mondjuk leginkább azon meditáltam, hogyan lehet a jóga gyakorlását démoncsalogató mozgásformának titulálni, de azért valahogy sikerült pontról pontra, ízületről ízületre ellazítani a testemet. Mire végeztünk, szinte újjászülettem: eltűnt izmaimból a görcsös feszültség, a napi stresszt pedig mintha elfújták volna. Kedélyesen nevetgélve köszöntünk el egymástól a lányokkal: viszlát a jövő héten!
Biztos ami biztos, otthon azért megkértem a férjemet, ha azt tapasztalná, hogy a szexuális vágyam a többszörösére fokozódik, habzik a szám, körbeforog a fejem, és/vagy prüszkölni kezdek a feszületre, kérjen nekem időpontot a Vatikánban egy sürgősségi ördögűzésre. 
Megígérte.

Kiküldött tudósítónk megjárta Csernobilt, készített riportot a háború sújtotta Szíriában, ivott a fukushimai erőmű hűtővizéből, szöktetett foglyot Észak-Koreából. Mindezek ellenére azt mondta, élete legfélelmetesebb élménye volt a tegnapi jógaóra. 
Persze lehet, hogy szimplán csak hülyéskedett.



Előző Következő