Egy őszinte szalagavatós beszéd

Egy őszinte szalagavatós beszéd

(elhangzott Fiktíviában, egy bevallottan tudatmódosító szerekkel élő iskolaigazgató szájából)

Kárpáti Zsuzsa
Kárpáti Zsuzsa
Hétköznapok Humor

Kedves Gyerekek!

Eljött a várva várt pillanat, végre letudtátok a középiskolás éveket. Néhányan most szomorkodtok, hiszen mindenki azzal jön, legszebb éveiteket töltöttétek itt, a barátaitok között.

Marhaság. Az élet igazán klassz része még csak most következik! Gondoljatok bele, ha tovább is tanultok, végre csak olyasmivel fogtok foglalkozni, ami az érdeklődési körötökbe vág!

A biológusoknak nem kell többé Vergiliust magolni, a leendő jogászok tojhatnak a legkisebb közös többszörösre, az elvarázsolt művészlelkeket sem faggatja többé senki, hogyan párzik az egyszikű ősmoha szikes talajon. Szóval ne sajnáljátok már magatokat annyira, nem kell a nyöszörgés, meg az egymás nyakába zokogás, csak összenyálazzátok a szép új ballagási kosztümötöket, amit úgyis az érettségin vesztek fel utoljára, de legalább egy vagyon volt. Most még pár órát ölelgetitek egymást, mint akik háborúba indulnak, de elmondanám, holnaptól annyira rástresszeltek majd az érettségire, hogy egy kidolgozott tételért anyátokat is megölnétek, nemhogy egymást. Másrészt nem kéne elfelejteni, hogy nem a Holdra mentek, csak egy másik városba, Cukorhegy kollégának és társainak köszönhetően úgyis napi kapcsolatban maradhattok a haverokkal. Az ember nem az érettségi után veszíti el a barátait, hanem a válás után, az meg még odább van.

Kedves Diákok! Pár hét, és itt vannak a vizsgák, elvileg leérettségiztek. Legalábbis ez az elképzelés, ugye. Kevésbé őszinte igazgatótársaim ilyenkor szokták elmondani, hogy kiléptek a nagybetűs életbe, blablabla. Gyerekem, te már úgy kb. 18 éve kiléptél az életbe, onnantól már minden élesben megy! Szóval ne higgyetek el minden marhaságot. Attól, hogy valaki mikrofonba beszél és öltönyben van, még beszélhet hülyeségeket. Amúgy is, az élet nem egy kupac lósz@r, hogy belelépjetek, az csak úgy jön magától.

Őszinte leszek: csak azért, mert leérettségiztetek, még ne számítsatok nagy változásokra! Eddig is suliba jártatok, és a többség ezután is ezt csinálja majd, csak az épület lesz más. Persze a mama főztje hiányozni fog, az durva lesz. Meg hogy nem lesz tiszta alsód, csak ha magadnak kimosod. Erről bezzeg senki nem beszél, pedig ez lesz az igazi tehertétel, nem az, hogy ezután másvalaki hallgatja a nyökögésedet a tanári asztal mögül. Drága gyerekem, te még nem tudod, milyen hazaesni a koleszba úgy, hogy ugyanaz a lepratelep fogad, mint amit reggel magad mögött hagytál! Nem vár ám gőzölgő nutellás palacsinta meg forró kávé, mint mikor anyuci cuncimókusa voltál! Tudod, mi lesz az asztalon? Ugyanaz a büdös zokni, amit két nappal ezelőtt te dobtál oda! Erre kellene benneteket felkészíteni, az önellátásra! Mert akit kiszolgálnak, az ki van szolgáltatva. De bízom benne, ahogy a mi generációnk, a tiétek is simán veszi majd az akadályokat. Elvégre mi neveltünk ilyenné titeket.

Tanártársaimmal néhányótokat sikerült annyira kikészítenünk ez alatt a négy év alatt, hogy az életben nem akarnak többé tanulni, inkább elmennek dolgozni. Ők ülnek majd a hipermarketek kasszáinál – Ausztriában - , vagy autószerelők, kőművesek, villanyszerelők lesznek, és már most azon röhögnek magukban, mennyivel több lesz a fizujuk, mint nekem. Nem baj, srácok, megérdemlitek, megdolgoztok érte! (Mondjuk én is, csak ez eddig még egyetlen kormányt sem érdekelt.)

Na jó, rákapcsolok kicsit, mert itt az első sorokban már fehérednek az arcok… Csak mondom, ne akarjatok elájulni, a nyugdíjazás előtt álló Eulália néni a vöröskeresztes, ő fog szájból szájba lélegeztetni, ha rosszul lesztek, csak még előtte kiveszi a fogsorát. Nyugi, tényleg rövid leszek, látom, mindenki az óráját lesi: a szülők már meghúznák a pezsgőspoharakat, ti meg rohantok afterre. Nincs harag, én se érek rá, hétfőig még két évfolyam dolgozatát kell kijavítanom, de ezt a gondolatmenetet még befejezem, amíg hat a gyógyszerem. Szóval ne parázzatok, nem olyan rossz felnőttnek lenni, végre a magatok urai lesztek. Kivéve persze a bölcsészeket, nekik a mamahotel befigyel még úgy 10 évre. De a többségetek önállósodik majd. Rájöttök, hogy az van elintézve, amit ti elintéztek magatoknak, és saját magatok osztjátok be az időtöket. Legalábbis amíg meg nem nősültök.
Még csak most kezdődik a buli, ember, ne pityeregjél már! Mi? Ja, hogy az ofőd túl mélyre szúrta a szalagot. Azt hittem, elérzékenyültél. Mert azt felesleges. Menjetek, ne siránkozzatok! Várnak a bulik, az utazások, az átstresszelt vizsgaidőszakok - és vár rátok a szerelem!

Nézzetek rám, én se sírok, pedig én tényleg panaszkodhatnék, egyrészt a teniszlabda nagyságú prosztatám miatt, másrészt mert tényleg hiányozni fogtok, ti kis hülyék. Igen, Dezső, még te is, pedig te azzal kezdted nálunk a pályafutásodat, hogy gólyaavató után végighánytad az iskola folyosóját. Emőke, Istenem, most már elmondhatom, valahányszor sz@r napom volt, mindig elővettem a magyardolgozataidat. Életemben nem röhögtem még annyit, mint azokon! Nagyon örülök, hogy inkább az orvosi pályát választottad. Jóska fiam, emlékszel, mikor osztálykiránduláson úgy berúgtál, mint az albán szamár, és a buszsofőr meg én tölcsérrel töltöttük beléd a feketekávét? Soha olyan megható szerelmi vallomást nem hallottam, mint amit te adtál elő a szálláshely 80 éves takarítónőjének. Le is videóztuk a többiekkel, ünnepség után keress meg, majd megmutatom.

Kedves Végzős Diákok! Elérkezett ez a szép nap… és úgy ahogy van, el is megy, mint ahogy az összes többi. Rajtatok áll, mivel töltitek meg ezeket a napokat. Tökre bírtalak benneteket, és amint kiteszitek innen a lábatokat, bezárkózom kicsit az igazgatói irodába, és újra végignézem a fényképeiteket, hogy jól az emlékezetembe véshessem ifjú és reményekkel teli arcotokat. Remélem, a többi tanárotokkal együtt én is eszetekbe jutok majd néha. Sokan közületek orvosok lesznek, velük pár év múlva úgyis találkozunk a kardiológián meg az urológián.

Puszi nektek, vigyázzatok magatokra! És most menjetek, hódítsatok meg új világokat és új csajokat! Hogy is mondják az angolok? Happily ever AFTEEEEEEER!

 

fotó: Gerd Altmann képe a Pixabay -en. 

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok! Sanyii



Előző Következő