Fénykor

Fénykor

Valamikor, még kisgyerek koromban, amikor azt hittem, hogy ez a kor már valójában egy halál közeli állapot...

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Humor

Alig múltam negyven. Elméletileg férfierőm teljes pompájában vagyok, mentális képességeim zenitjén, tulajdonképpen a legszebb férfikorban. Legalábbis ezt mondja a szakirodalom. Meg azok a népek, akik a porcropogós, hátfájós panaszkodásra kántálva felelik, hogy ugyan már, ez nem kor. Nézd meg a Bözsi nénit, 80 éves, aztán rotációs kapával körbeszántotta a Mátrát...
Érdekes módon mindenkinek van egy ismerőse, aki soha semmi szervezetre károsat nem csinált, mégis korán becsengetett érte a halál és egy, aki varacskos disznó módon részegen, dohányozva, élt 98 évig, amikor is a sírját olyan húsz éves kurvák állták körül, akiket a végtelen orgazmus megtapasztalására tanított, pénzért. Majdnem biztos, hogy én ebből a második kategóriából több okból is ki vagyok zárva. Legenda biztos nem leszek, de szerintem kilencvennyolc se...
Valamikor, még kisgyerek koromban, amikor azt hittem, hogy ez a kor már valójában egy halál közeli állapot, és aki negyven, az már borzasztóan öreg, még nem jár bottal, de a feliratot a Domestos hátulján már fel kell olvasni neki, nem szexel, hiszen öreg, és csupa olyan unalmas dolgot művel, mint a horgolás, könyvek portalanítása, vagy a tyúkok tojózása, ami a vidék baromfi udvarra hangolt, mechanikus terhességi ultrahangja.
Most meg itt vagyok hirtelen negyven és egy olyan köztes állapotba kerültem, amikor azért még lobban bennem tűz, de már simán átlapozom a pornó csatornát. Amikor még megfordulnék egy nő után, de már biztos, hogy ő nem nézne vissza. És amikor reggel felkelek, egy nyújtózással le tudom hozni a Pékpont összes frissességre utaló ropogós reklámját, szinkronhangban.
Nem érzem magam öregnek, de van, hogy három kört megyek a körforgalomban, mert elfelejtem, hol kell kimenni, van, hogy nem jut eszembe pontosan minek is álltam neki, de a reggeli merevedés még ifjú titán koromat idézi, este viszont buli helyett kilenckor aludnék.
Szuszogok a lépcsőn, de úgy érzem, bármekkora súlyt felemelnék, ha nem kéne érte lehajolni, és természetesen bölcs mosollyal szemlélek minden nálam fiatalabb kant, akik próbálkoznak bármivel, hiszen náluk azért még most is különb vagyok...
Nem rossz negyven évesnek lenni, csak egy dolog borzaszt el, húsz év múlva, amikor visszatekintek egy fröccsös délutánon, révedezve a múltba. Ezt az állapotom, amikor már kifelé megyek az erő, értelem, kitartás bűvös háromszögéből, amikor már a lenyugvó nap erejét dicséri, akinek sorsa mellettem lenni, nos erre az állapotomra úgy fogok majd emlékezni, mint "fénykoromra"...

...

Amennyiben lehetőséged van rá, támogasd a munkámat a Patreon oldalamon. Kattints IDE!

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok!

Ja, igen! Ne felejtkezz el feliratkozni a hírlevélre az különleges tartalmakért! (jobb fent, zöld gomb)

Csodálatos ajándékokat a webshop-ban találsz! (jobb fent, piros gomb)

Sanyii

fotó: Ryan McGuire képe a Pixabay -en. 



Előző Következő