Ha elgurul a pirula

Ha elgurul a pirula

De olyan lelkesen beszélt erről, hogy egyrészt tök gyökérnek éreztem magam tőle, hogy én ezt nem így csinálom, másrészt meg úgy képződött igényem a dologra, hogy tudtam, nem is vagyok rá képes.

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Humor

Olvastam egy cikket arról, hogy milyen szex balesetek fordulnak elő.

Van olyan, hogy tárgyak maradnak emberekben, amik még a röntgen orvos szemébe is könnyeket csalnak a puszta látványukkal, esetenként nagyon magasról leesnek szeretkező párok, vagy egyszer például Romániában egy birka nekiszaladt a kombájnnak, a hátán virtuskodó birkapásztorral és ott lelték halálukat mindketten. Csúnya dolgok ezek, de ennek ellenére azért valahol nevetséges is, egészen addig kacagtam ezeken a dolgokon, amíg eszembe nem jutott egy történet.

Volt egy lány, akit nagyon fűztem, sok-sok éve már. Nem nagyon hajlott a dologra, mivel a párja katona volt és ő nagyon szerette, de azért beszélgetni a szexről beszélgettünk sokat. Mondta, hogy ő nem bírja ezt a finomkodós stílust, herótja van a simogatástól, meg a nyalakodástól, ha szex van, az legyen kemény, történjen sokáig, de úgy, hogy keze-lába belezsibbadjon. Nem kell a nyálas buzulás, vagy szex legyen, vagy ölelgetés meg puszilgatás, de a kettő nem ugyanaz.

Ez egy kicsit engem megrettentett. Nem vagyok kifejezetten az a típus, aki befelé zúz, kifelé meg szaggat, alatta a Wehrmacht sisak, arról nem is beszélve, hogy az összes korábbi partnerem nem igényelte sem a verést, sem pedig azt, hogy szentestétől a szilveszteri tűzijátékig tartson az aktus. Sőt, még elképzelni is nehéz volt az egészet. De olyan lelkesen beszélt erről, hogy egyrészt tök gyökérnek éreztem magam tőle, hogy én ezt nem így csinálom, másrészt meg úgy képződött igényem a dologra, hogy tudtam, nem is vagyok rá képes.
Döntöttem. Egy életem, egy halálom, én ezt ki fogom próbálni! Hetekig szerveztem az eseményt, először is beszereztem egy távol keleti potencianövelőt, ami olyan erős volt, hogy legalább 50 betegség esetén nem lehetett belőle bevenni egy szemet sem. Ebben benne volt a lábgomba, a tífusz, meg az összes szívbaj. Ne tudd meg milyen aprólékosan nézegettem a lábujjaimat hetekig... Nem volt olcsó, meg úgy hozta, akitől vettem, hogy könnybe lábadt a szeme, ha 20 kilométeres körzetben felrítt egy sziréna, és az is látszott rajta, hogy ez annyira illegális cucc, ha nem fizetem ki, akkor is ideadja.

Másodsorban kiderítettem, hogy a Star Wars a kedvenc filmje, így megszereztem az akkori három részt, hogy majd ha lesz rá egyetlen egy alkalom is, áthívom mozi-maratonra, és akkor ott adok neki, mint frissen szabadult a tiltott örömöknek. Sokáig kellett győzködni, nem nagyon adta be a derekát, egyszer ugyan már igent mondott a mozira, de váratlanul hazajött a katona barátja és akkor hetekig úgy járt-kelt, hogy az arcára volt írva, ő most egy darabig ezzel a kérdéssel megvan...

Végül összejött a dolog. Váratlanul kiderült, hogy a párja nem tud hazajönni szabadságra, elszomorodott és végre igent mondott. Igaz leszögezte, hogy csak filmnézés, de hát ugye azért ilyet már hallottam korábban is. Hittem a sármomban, meg a cuccban, amitől olyan kemény leszek, hogy rólam nevezik el TEK-esek a legújabb faltörő kosokat. Vasárnap reggel jön, 9 órára pontban, mozi, és este hazamegy, addig se arra gondol milyen szar is a katonafeleségek sorsa... Én csak annyit mondtam erre, na, azt garantálom...!

Eljött a nap, kilencre ígérkezett, én fél kilenckor ráküldtem egy sms-t, hogy akkor jön-e, és a megnyugtató válasz után bevettem a bogyókból kettőt. Még le sem ért a cucc éreztem, hogy a rigómezei csatában nem volt olyan csatacsődör, amilyen most én majd leszek. Hat másodperc alatt ugrott a pulzusom hetvenkettőről-ötszáztizennyolcra. Úgy dübögött az agyam, hogy az leírni nem lehet, az alsónadrágom azonnal kinőttem, a homlokomon dagadtak az erek, a szám kiszáradt, testem kész volt a bevetésre. Éppen csak nem nyihogtam, meg kapartam a lábammal...
Ott kezdődtek a bajok, hogy késett, mire megnyomta a kapucsengőt úgy éreztem nem csak a kezemmel tudnék ajtót nyitni. Na, mondom itt előjáték nem lesz, ez most úgy fog történni, ahogy ő szereti. A küszöbön megcsinálom, ha rajtam múlik... Nem lesz itt semmi mozi, csak csillagok meg lekapart fal. Biztos voltam benne, hogy ha mégis sor kerül a filmre, nem fog tudni hazamenni, mert én nem állok le, úgy kell majd leütnie, hogy lehiggadjak, azzal a rohadtul elzsibbadt kezével…

Nyílt az ajtó. Én állok ott, minden értelemben. Mint obeliszk, egy baszom nagy sziklával a nadrágjában, ez meg kézen fogva hoz egy ilyen kis görcs nyolcéves kisgyereket, hogy ő az öccse és ne haragudjak, amiért hozta, de ő ezt a filmet még nem látta...
Egy világ omlott össze bennem. Csak a neveltetésem folytán nem basztam ki őket a lakásból, de ezt pár óra múlva már nagyon bántam. Most képzeljünk el egy szituációt, amikor mi ülünk a kanapé két végén, köztünk a gyerek, én feltűnésmentesen az ölemben tartok egy 3x3 méteres párnát, hogy elfedjem az elfeddhetetlent. A kicsinek fél óránként kell kimennem valamiért a konyhába, ő meg kanapé másik végén kiszúrja az állapotom, és még hergel is. Én meg minden rezdülésre megfeszülök, főleg a lézerkard hangja érint kínosan, Darth Vader suhint, én meg nyögök, mintha az én karom vágta volna le...

Alig vártam, hogy vége legyen a filmnek, menjenek már el a bús francba, de az idő ilyenkor úgy száll, mint egy 'ólomszárnyú betonbagoly' (by Bödőcs Tibor), minden perc egy órának tűnik, a film meg nem halad sehova. Végül túléltem valahogy a napot, erős kínok között, és megfogadtam, többé ilyen szart nem veszek be, olyan isten nincs. Nem is az a kilenc óra volt igazán rossz, amikor az agyamból az összes vér lekúszott, a farkam meg úgy viselkedett, mintha ő is filmet nézett volna, de előtte ülne a moziban a Csubakka és nem látná tőle a lényeget, kivéve, ha nagyon kihúzza magát, hanem az elkövetkező hat, aminek a végén görcsöt kapott a jobb kezem.

Meg az a négy hét, amíg úgy közlekedtem az utcán, mint a ninják, bokorról-bokorra vetődve, hiszen rólam beszélt a fél város, hogy nekem olyan a Star Wars, mint másnak a pornó és baromira nem tudok uralkodni magamon szerintük akkor se, ha hegesztőmaszkos embert látok...

Így hát, ha jobban belegondolok, talán a román a birkával meg a kombájnnal, egy fokkal jobban járt...

 

fotó: PDPics képe a Pixabay-en

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok! Sanyii



Előző Következő