Joci V.

Joci V.

Juli az ölébe fektetett magazinnal ücsörgött a konyhában, előtte az asztalon gondos kis kupacban az étel

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Humor

Kicsit elcsüggedt.
A magazin szerint korának úrinője nagyon ügyel a megjelenésére.
Nem harsány, nem tolakodó, visszafogott eleganciája hűen tükrözi erkölcsi szilárdságát és dekadens megjelenésével tiszteletet parancsol még a leghitványabb férfi jelenlétében is.
Na neki pont nem ez volt a célja.
Ő hódítani akart, előcsalogatni Jociból az ősállatot aki majd szájával oldja a melltartóját és abba az okos szemébe olyan fényeket kívánt ahogy csak hím oroszlán tud nézni a menekülő gazellára.
Ő olyan gazella akart lenni akit úgy falnak fel, ahogy az neki is jó és nem menekülne ő sehova csak történjen már valami.

Legyen dekadens a konytos néni a templomban, ő dögös lesz, már majdnem kurvás, nem a Joci, de egyetlen férfi sem fog megállni őelőtte térd remegés nélkül, nyugodt ágyékkal.

Csak a magazin következő lapja bizonytalanította el csekély mértékben.
Azt írta ugyanis a szentírással megegyezően hiteles sorok szerzője, hogy egy fess és igényes nő, bizony ha máshol nem is, de bikini vonalban gyantázza a szőrzetét.
Ezt Juli nem értette.
Több okból se.
Először is gyantázzon a száztagú cigány zenekar, nem holmi vonó ő vagy más kelléke egy vonós bandának.
Másrészről meg elnézegette az apjától kapott bikinit amit unalmas ura már új korában is lenagyibugyizott és azon gondolkodott mifélék lehetnek a városi asszonyok ha nem kívánja őket meg férfiember ha nem gyantázzák le a combuk közepét.
Remélte, hogy Joci ennél komolyabb ember és nem állítja meg seregeit némi szőr, amivel az isten az ember lyányát teremtette.

Csatába induló Keresztes lovagok hitével készülődött tovább.
Még a szokásosnál is lengébb blúzt vett, szinte nem is anyag volt az már, hanem csak egy testére feszülő hártya.
Arcát szokásos módon kifestette.
Még jobban is sikerült mint általában.
Bármely Gésa megirigyelte volna fehér orcáján azt a két szép kerek piros foltot.
Volt egy miniszoknyája amit egy régi farmerből alakított át ügyesen, szintén a magazin útmutatása alapján.
Talán csak egy kicsit sikerült rövidre, így a megmaradt zsebek fáradtan kandikáltak combja tövénél, de alakját remekül kiemelte és a szabása is bármely divatmagazin címlapját is uralhatta volna.
Legalábbis szerinte.

Mind aki látta ugyanis vonulni aznap Julit a munkába megesküdött volna rá, hogy őrajta feledékenység okán nem volt szoknya, csak egy széles öv, indokolatlanul nagy zsebekkel.

A harisnya viszont tényleg illett csinos lábára és a tűsarkú színét is pont jól eltalálta, igaz az lehetett volna két számmal nagyobb, hogy még úgyis egy számmal kisebb legyen a lábánál, de ezt a fazont csak negyvenes méretig gyártották.
Picit talán bicegett is benne, de a bolt falusi mértékkel sem volt messze és az ételes dobozok se voltak nagyon nehezek.
Éppen csak húzták a karját amikor az asztalról felvette őket.
De a templomnál már bánta a szűk cipőt , utálta a lötykölődő leves szagát is, leszívesebben kidobta volna a csudába és leült volna az árok tövébe, bokor alá rúgva a cipőjét és kinyújtotta volna összegémberedett ujjait.
Nem tehette.
Küldetése volt és hajtotta előre a szerelem.
Csak félúton jutott eszébe a rózsavíz, meg, hogy azt elfelejtette.
Hirtelen már nem érezte magát annyira úrinőnek.
Hiszen Joci úgy szereti azt az illatot...
Fejét lehajtva, megtört lábakkal és szatyorba folyt levessel érkezett meg.
Maradék önbecsülése csak abban maradt, hogy legalább csinos.
………………………………………………………………….

Joci amikor meglátta Julit elakadt a szava.
Fel sem ismerte.
Első rémületében azt hitte a rendőrök bekergették a főúton posztoló kurvát aki menekülés közben pont az ő szaniter boltjába tévedt .
Csak pillanatokkal később eszmélt rá, hogy a Gésának festett nő a felcsúszott szoknyában , alig blúzban a Juli.
El se tudta képzelni milyen veszedelem sújtotta, hogy ilyen ruhában az utcára kényszerült.
De nem kérdezett semmit, sarkon fordult és kihozta a raktárból a sálat.
Még megfázik neki itt ez a szerencsétlen.....



Előző Következő