Joci VII.

Joci VII.

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Humor

Joci fejében kétségbeejtő sebességgel száguldottak a gondolatok.
Jól látható, hogy a lány reszket, hatalmas pakkokkal teli keze szinte ellilult ahogy azokat a szatyrokat markolja.
Mégis oly ellenséges.
Mi üthetett belé?
Volt a múlthéten az a kóbor jószág ami inkább tűnt rókának mint tisztességes ebnek, a Juli játszott vele hátul a vasudvaron.
Mintha nem is valami loncsos jószág lett volna, hanem előkelő szalonok uszkárja ami arra hívatott, hogy rondácska eladó lányok külsejéről, lelkükre terelje az óvatlan udvarló figyelmét.
Talán attól veszett meg ez a nő.
A szeme is olyan furcsa, szinte szikrázik, nem opálos a tekintete mint ahogy az ember a veszettséget gondolná.
Inkább olyan smaragdos, izzik, olyan tűz van benne amit Joci vagy bármely férfiember csak ritkán lát nő szemében.

Biztos, hogy megint az Ura üldözte így alig ruhában az utcára, és talán hozta minden holmiját amit elbír.
De a sálat mégsem akarja...
Jociban talán életében először a dühig fokozódott a feszültség, márpedig az ő boltjában nem fog egy nő ilyen méltatlanul reszketni, hogy a jó isten verje meg az a borzasztó férjet otthon, aki ennyire nem becsüli meg ezt a csupaszív leányt...
Persze ha Joci tudja, hogy a lány éppen miatta dühös, az ő neutrális énje dühíti a végletekig.
Az ahogy nulla energiaszinten kezeli őt, ahogy nem veszi észre benne a Nőt...

De Joci erről mit sem tudott.
Viszont elhatározta magát végre.
Két végére fogta a sálat és egy suta, de határozott mozdulattal Juli nyakába vetette.
Mondott volna is talán valamit.
De olyan gyengédre sikerült ez a mozdulat a maga sutaságában, hogy testük egy másodpercre összeért és Juli szatyrait leejtve átölelte a férfit.
Fejét a mellkasára fektette, szorosan magához vonta és hangos sírással szakadt fel benne a vágy, mert ezt a gyengéd ölelést vágyta, hónapok óta minden pillanatban.

Joci összezavarodott mint vidéki bányász a mozgólépcsőn.
Nem a mozdulat zavarta össze, hanem az, hogy milyen jól eső érzés futotta át.
Az anyján kívül nem ölelte őt még át soha senki, főleg nő nem, de annak is van 15 éve már.
Melegség járta át, egyáltalán nem volt kellemetlen.
Csak zavarba ejtő.
Így, hogy Juli nem volt agyonra pacsulizva, bőrének édes, bódító mégis friss illata volt.
Hajából a napérlelte mezők virágainak illata áradt.
Bőre puha volt, selymes.
És ilyen közelről bizony minden domborulatát, hajlatát jól érezte.

Hatott rá a nő, nem kicsit.
Először ugyan azt érezte magában, hogy olyan ez a pillanat mintha önkéntesen venne részt egy öleld meg a fát programban.
De aztán a lány felemelte a fejét és halkan annyit súgott.
-Joci magának gyönyörű a szeme, de olyan fénytelen.

Ettől Joci begurult.
Fénytelen? 
Na majd meglátjuk.
Ahogy ez a gondolat átfutott rajta, pupillája kitágult mint valami ragadozó macskáé, ami éppen prédára lelt.
Még, hogy fénytelen.
Felfalta a szemével.
Felemelte a lány fejét, gyengéden, de határozottan.
Megcsókolta, hosszan, először csak gyengéden, majd egyre forróbban.
Egyik keze Juli mellét kutatta a másikkal pedig keményen a fenekét markolta.
Juliból halk sóhajjal szakadt ki az elégedettség.

Ekkor lépett be a vevő az ajtón, hangos kolompolással jelezte az ajtó fölé szerelt kis harang, ami arra szolgált, hogy akkor is jelezze a vevőt ha Joci éppen hátul tüsténkedik.
Szétrebbentek, mint amikor csintalan gyerekek lőnek csúzlival ágon pihenő madarak közé.
Juli felkapta a szatyrokat és berohant a kis irodába.
Joci pedig a nadrágját igazítva, próbálta visszaszerezni a méltóságát és a lélekjelenlétét.
Nem annyira sikerült.
Főleg a nadrágja domborulatát nem sikerült jól rejtenie.
Meg is jegyezte a városka egyetlen ápolónője amikor meglátta.
-Joci maga vagy nekem örül ennyire, vagy megzavartam valamit?

Jocó nem nagyon tudott mit mondani.
Ennek a nőnek akkor sem örült volna, ha arról hoz hírt, hogy Joci megnyerte a lottó ötöst.
Fránya természetű, szadista nő volt, aki előtt mégis lecsúszott minden férfi nadrág.
Igaz csak az injekcióhoz szükséges mértékben, de akkor is.
Az igazat meg nem mondhatta ki, hiába kürtölte volna ki a világnak.
Hiszen a Juli házas...
Ez a gondolat kijózanította, hirtelen helyre került az agya.
Ezért csak annyit mondott.
-Nem zavart meg semmit kedves Jolán és a tyúkháló is akciós

folyt...

Joci és Juli történetének befejező része megtalálható a hírlevélre történő feliratkozás (jobb felső zöld gomb) után érkező visszaigazoló email-ben! Máshol nem. :)

Sanyii



Előző Következő