Kedden Soha!

Kedden Soha!

Tibor személyisége, éppen ezért, a normálistól egy kicsit eltért.

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Novella

Vegyünk egy apát, akinek a sors kegyetlensége folytán az jutott osztályrészül, hogy egy hős volt az apja. Még szobor is állt a faluban ahol éltek, az öreget ábrázolva, ahogy ellenáll a náci uralomnak.
A főtéren, pont a Kossuth szoborral szemben, hogy egymásra nézzen ez a két erkölcsi nagyság.
Ez a két, sorsokat meghatározó férfi.
Sajnos, Tutor Tibor apja ilyen hős volt.
Egy kocsmai vitában, két Náci katonával került szóváltásba.
A korábbi szemtanúk eskü alatt vallották, hogy dacosan a szemükbe nézett, majd kijelentette, hogy Hitler az alvilág kutyája, maga Kerberos, akinek félelmetesen hangzó nevét jelentősen csorbítja ha kiderítjük, hogy azt jelenti "Foltos".
Ezen aztán kacagott egyet és behúzott a nagyobbiknak, mert ő aztán nem térdel le, holmi kutya előtt.
Ezután a Németek dühükben agyonlőtték, de bátorsága annyira megijesztette őket, hogy többé nem kellett az anyáknak és lányoknak szarral bekenni magukat, hogy kevesebben erőszakolják meg őket. Mert ahol egy ilyen tökös legény akad, ott lehet több is.

Voltak rossz nyelvek, akik szerint ez az esemény nem így volt teljesen, hanem az volt, hogy a falu kántora, azaz főhősünk apja együtt kártyázott a németekkel, nagyon berúgtak és fogadásból le akartak egymás fejéről lőni egy almát..
Sorsot húztak és először Tibor atyjának kellett az alma alá állnia...Nem olyan jól sikerült a lövés...És a Németek elszaladtak, mert azért Magyarország mégis csak szövetséges volt és ok kellett egy fejlövéshez, ami egy fogadás nem lehetett.
Ezután a népek akik összeszaladtak, már csak a holttestet találták meg...
Mivel volt köztük néhány ellenálló, úgy döntöttek ez bosszú nélkül nem maradhat és Tibor édesapja aznap hős lett.
A német katonák pedig néhány hét múlva fejvesztve menekültek, amit a falu Tibor apjának, a történelem az oroszoknak tulajdonít....
Ez kérem, Tibornak maga volt a tragédia.
Apja kultusza két irányból vetett árnyékot Tibor életére.
Az egyik az volt, hogy Tibor nem tudott annyira elbaszni valamit, hogy ne bocsássanak meg neki, a másik pedig az, hogy nem tudott valamit annyira jól csinálni, hogy azt bárki is elismerje, hiszen az apja egy hős...
Tibornak nem volt gond a továbbtanulás, sem a szakma választása.
Nem volt gond a faluból párt találni magának.
És elsőként kapta meg az új autóját, várakozás nélkül, hiszen az apja oly sokat tett a közösségért.
Nehéz élet ez, ha jobban belegondolunk.
Tibor személyisége, éppen ezért, a normálistól egy kicsit eltért.
Miközben érzett magán egy született felsőbbrendűséget, ezzel maga alá pozicionálta szinte az összes embert.
Tele volt komplexusokkal, mert tudta, hogy ezt nem önmagának köszönheti.
Egyedül a lányával volt kiváló viszonyban, a kis Zsófit tiszta apai szeretettel nevelte, óvta erkölcseit és támogatta minden olyan lépését, ami egy picit is előrevihette az életét.
A felesége, Zsófi anyja nem tudott együtt élni azzal a gondolattal, hogy a férje egy hős apja, ezért aztán egy tragédiába forduló hajnalon, csókot hintett ura homlokára, Zsófinak betett egy csokit a tornazsákjába és lelépett a kukásokkal.
Nem ment messzire, csak három falunyi távolságra ettől a nehéz élettől, amely oly könnyű volt, hogy a küzdelmes hétköznapok neki szinte fájtak.
De Tibor nem tudott neki megbocsátani, számára az asszony meghalt.
Mindent úgy írt alá, hogy Özvegy Tutori Tibor.
És a lányát megkérte, hogy arról az asszonyról többé ne beszéljenek.
Nevét nem volt hajlandó kimondani, és az összes esküvői fotóról levágta maga mellől.
Ezután úgy éltek Zsófival, mintha az anyja sosem létezett volna..
És most, hogy Zsófi házasodni készül elveszti őt is...

Érezte magán, hogy túl gyorsan követik a tragédiák az életében egymást, és, hogy ebbe ő belebolondul.
Az a nő alig húsz éve hagyta el, és máris itt az újabb tragédia....
Szomorúan hajtotta le fejét a gondolatra, apró kortyot húzott a laposüvegből ami úgy volt az életének része, ahogy mások az órájukra néznek....
Eközben Zsófi, az apjához készülődik.
Várja a találkozást, hiszen az elmúlt hónapok vizsga időszakában szinte nem is beszéltek, de féli is a találkozót.
Mert az apja konok, makacs és még nem volt olyan barátja, aki jó veje lehetett volna...
Hiszen, azért ő mégiscsak egy igazi hős fia.
Tudta magáról, hogy genetikailag alkalmatlan a hazudozásra és szíve minden érzése ezé a fiúé, nincsenek benne kérdések, vele akarja leélni az életét.
Végigfuttatja magában apja lehetséges kérdéseit.
Tamás jogász lesz, erre az apja majd azt mondja, hogy persze mert a bűnözőket is védeni kell valakinek, de mocskos lesz az a pénz és nem akarja, hogy a lánya ilyesmiből éljen.
Erre majd ő azt mondja, hogy Tamás apja híres bíró és Tamás is ezt az utat akarja járni.
Erre az apja majd hümmög, hogy más rendes lányok találnak maguknak rendes férjet, kőművest vagy ácsot, bezzeg az övének egy ilyen nyikhaj kell aki elfut a munka elől és nyilván satnya is...
Ő majd mutat képet, ahol Tamás karatézik és megmutatja, hogy minden csak nem satnya.
Erre az apja majd iszik az üvegből úgy, hogy ő ne lássa és talán majd sír is, mert az érvei elfogynak...
Az egy nehéz pillanat lesz...
De azt megelőzően még le kell ülnie vele ebédelni és az sorsdöntő lesz...
Kiskorában még evett húst, de mióta a főiskolára jár vegán lett.
Ezt az apja eleinte nem tudta elfogadni, úgy beszélt erről, mint valami elkorcsosult torz értékrendről, amivel azonosulnia kár volt.
És nagyjából minden hétvégén megkapta, hogy nem fog tudni egészséges gyermeket szülni...
Az apja kiszúrásból sorra főzte a kedvenc gyerekkori ételeit.
Rántott hús, töltött csirke, párolt kacsa almával...
Aztán amikor Zsófi nem kért belőle, látványosan megsértődött.
Ezután Zsófi nem ment haza vagy két hétig.
Az apja hamar rájött, hogy mi az oka és bár nem fogadta el a húsevés hiányát, csak olyan ételekkel várta haza, amit már kiskorában sem evett meg.
Egy adagot készített.
Látványosan megkínálta vele.
De amikor felemelte a tányérról az ételt, szabadkozni kezdett..
-Jaj kislányom elfelejtettem, hogy nem szereted...
Azzal a maga tányérjára tette és vígan ette, miközben Zsófinak hangosan korgott a gyomra...
De ez is elmúlt, csak két év kellett hozzá.
Most már minden rendben van ezzel, illetve volt...
Mert apja vissza-visszatért ehhez a módszerhez, ha kicsit is haragudott Zsófira...
Két óra vonatozás és húsz perc séta után ért a régi házhoz.
Ember fia meg nem mondta volna, hogy nincs asszony a háznál.
Takaros udvar, fa talicskára ültetett virágok, kerti lampionok , kerti törpék vették körbe a hatalmas kockaházat.
De apja nem jött ki elé.
Csak az étkezőben várta, mellette szólt a rádió, mint mindig.
Éppen híreket mondtak.
Az asztal megterítve a legszebb porcelánnal és a közepén a kert legszebb tulipánjaiból egy nagy csokor...
Az apja mosolyt erőltettet az arcára, de megölelni már szívből ölelte.
-Lefogytál kislányom, de sebaj apa főzött neked ebédet...
Majd itt összekapod magad ha vége az iskolának és hazatérsz végre.
Azzal befordult a konyhába és egy kis tepsiben egyetlen szál véres hurkát tett le az asztalra.
Zsófinak korgott a gyomra, de nem tudott olyan vészhelyzetet elképzelni amikor ő ezt megeszi...
lerogyott a székre és tudta...

Pokoli nehéz lesz ez a hétvége...

A következő részt ide kattintva találod!

...

Amennyiben lehetőséged van rá, támogasd a munkámat a Patreon oldalamon. Kattints IDE!

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok!

Ja, igen! Ne felejtkezz el feliratkozni a hírlevélre az különleges tartalmakért! (jobb fent, zöld gomb)

Csodálatos ajándékokat a webshop-ban találsz! (jobb fent, piros gomb)

Sanyii

fotó: Yuri_B képe a Pixabay -en. 



Előző Következő