Kedden Soha! - 4.rész

Kedden Soha! - 4.rész

Zsófinak eddig bírta cérnája, zokogni kezdett vigasztalhatatlanul.

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Hétköznapok

Az első részt ide kattintva találod!

A második részt ide kattintva találod!

A harmadik részt ide kattintva találod!

4.rész

Zsófi leült a régi komód elé.
Félve húzta ki az alsó fiókot, nehogy zajt csapjon, olyan óvatosan nyúlt a fiókban lévő tárgyakhoz, mintha szent ereklyéket érintene.
Apja minden fontos kelléket megőrzött az életéből.
Ott volt kis babacipő, amiben hazahozták a kórházból.
A Wartburg forgalmija átlyukasztva, amit aznap délelőtt vett át az apja amikor délután már őt hozták haza.
Ott volt a kicsi gipsz, amit azért kapott mert másfél évesen már ugrált az ágyon, de egy nagy huppanásánál mellé esett és apja rohant vele a sürgősségire.
Csak anyja meséiből tudott erről az esetről, de állítólag Tibor annyira kétségbeesett, hogy nem tudta indulatait kordában tartani.
Zokogva rohant vele fel a lépcsőn, mindenkin átgázolva, sürgős betegeket figyelmen kívül hagyva, szinte rárúgta az ajtót az orvosra.
Hebegett-habogott többször megismételte, hogy az apja hős volt és amikor ez nem használt, a gyíkemberektől a koleráig megfenyegetett mindenkit, mindennel.
Csak akkor nyugodott meg, amikor maga a professzor mondta el neki, hogy a lánya felépül, de akkor sem teljesen, mert még így is másodvéleményt követelt, egy másik kórház igazgatójától.
Egy egész orvosi Team győzködte, hogy nincs rá esély, hogy amputálják a lábát egy zöld gally törés miatt.
Később, amikor már meggyógyult, ugyanennek az orvos professzornak megígérte, hogy szobrot állíttat a szülőfalujával, amiért ilyen nagyszerűen ellátta a lányát és talán sikerült is volna, ha nem derül ki róla, hogy 3/3-as ügynök volt...
Aztán, ott volt az apró mazsorett bot.
Apró pici kis botocska, amivel hatalmas galibákat okozott és többször kellett hívni az üvegest abban a pár hétben amíg érdekelte ez a dolog, mint bármikor a következő 20 évben.
Pedig, egyszer a jégeső tönkretette az üvegházat és volt földrengés is.
Ügyetlen volt, nem kicsit, annyira, hogy a többiek rettegve mentek vele egy sorban, de nem lehetett kihagyni a csoportból, hiszen egy hős unokája.
Még annyi bőgő mazsorettes egy csoportban biztos nem volt a történelem során, mint az övében ...
Csak a véletlennek köszönhetően nem ölt meg senkit, de apja büszkén videózta és biztatta, hogy ne adja fel, ha szereti csinálni.
Ezen a gondolaton hangosan felnevetett.
Aztán szája elé kapta a kezét, mert ez most igazán illetlennek tűnt...
Aztán ott egy fotó 1989-ből a Május elseje, apja a dísztribünön áll büszkén, temérdek kitüntetésével a mellkasán.
Öltönyben és nyakkendőben de ballonkabátban mint Columbo, a 30 fokos melegben, mellette az édesanyja és a pocakjában már ő.
Az egyetlen közös fotó, amit apja megőrzött.
Mementóként az utókornak egy olyan világból, ahol ő és a hozzá hasonlók még értek valamit.
Ott volt az összes ellenőrzője, amit valaha kapott.
A szalagavató szalag,
És egy csomó levél.
Ezek hamar magukra vonták Zsófi figyelmét.
Mind megcímezve felbélyegezve, de feladatlanul volt egy szalaggal összekötve.
Legalább 20 boríték.
Ezeket az apja írta, felismerte a kézírást, apja szikár fegyelmezett betűi voltak azok.
És a címzett minden esetben Zsófi édesanyja.
Óvatosan körülnézett, mintha attól tartana, hogy valaki leleplezi...
A legalsót bontotta ki.
Egy kép volt benne.
Az édesanyja, ő és az édesapja.
Ezt a fotót még sosem látta.
Anyja és apja boldogan tekintett egymásra, a földön ültek egy nagy pokrócon, az anyja haja csinosan befésülve, karcsú alakját kiemelte a blúz. Édesapján rövid ujjú ing és világos nadrág. Köztük a kicsi Zsófi egy elképesztően nagy nyalókával, kötött sapkában, de csak könnyű ruhácskában.
Apja és anyja között hatalmas a korkülönbség, kicsit olyan, mintha egy nagyapa lenne a lányával és az unokájával.
Mégis harmóniát sugároz és nincs benne semmi oda nem illő.
Egy boldog család.
Csak néhány mondat volt ráírva és nem volt mellette levél.

"Rózsa!
Gyere haza!
Szükségünk van rád!"

Szerető férjed Tibor és lányod Zsófi, elpigyeredte magát sohasem látott még ilyen szépet.

A második borítékot már mohón tépte fel.
Ebben is egy kép volt.
Ő volt rajta, ahogy háromkerekű biciklin megy, huncutul néz hátra a fotósra aki nyilvánvalóan apja lehettett.

Ezen is csak néhány szó.

"Drága Rózsám!
Büszke lennél rá, nagyon ügyes a lányod"

Szerető férjed Tibor!

Sorban minden borítékban ilyesmiket talált.
Az utolsó volt a legszomorúbb.

Ő volt a képen, egyedül.
A fotósnak mutatja, hogy kiesett a tejfoga.
Ennek a képnek csak egy szó volt a hátulján.

"Elengedtelek"

Zsófinak eddig bírta cérnája, zokogni kezdett vigasztalhatatlanul.
Makacs vénember, miért nem küldte el ezeket?
Talán minden más lehetne az életében, talán apja és anyja is lehetett volna boldog.
Talán ő sem nőtt volna fel így, csonka családban.
Talán anyja sem lett volna alkoholista, később és talán apja sem élt volna olyan magányosan.
Tehetetlen düh fogta el.
De nem tudta kire haragudjon.
Meg volt róla győződve, hogy apja haragjában könnyű kézzel engedte el az anyját.
De lám itt vannak ezek a levelek...
Apja érzett, még évekig érzett az anyja iránt.
És mégsem küldte el ezeket a leveleket, csak magának rakosgatta szépen a "fontos" fiókba, szalaggal átkötve.
Hirtelen kapta fel a fejét, megérezte magán apja rosszalló tekintetét, hogy a titkos fiókban kutat.
Hirtelen megszólalni sem tudott, annyira váratlan volt ez az érzés...
Aztán még jobban elkezdett sírni.
Hiába is szólalna meg.
Hiszen apja aznap már nem ébredt fel, úgy ment el, hogy nem adta áldását a házasságára...
Halk kopogás rázta fel a gondolataiból.
Tamás volt az.
-Gyere drágám, mennünk kell, fél óra múlva kezdődik a temetés....

A következő részt ide kattintva találod!

...

Amennyiben lehetőséged van rá, támogasd a munkámat a Patreon oldalamon. Kattints IDE!

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok!

Ja, igen! Ne felejtkezz el feliratkozni a hírlevélre az különleges tartalmakért! (jobb fent, zöld gomb)

Csodálatos ajándékokat a webshop-ban találsz! (jobb fent, piros gomb)

Sanyii

fotó: Free-Photos képe a Pixabay -en. 



Előző Következő