Kedden Soha! - 6.rész

Kedden Soha! - 6.rész

Szánalom ez az asszony a drága ruháiban és a méregdrága autóval.

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Hétköznapok

Az első részt ide kattintva találod!

A második részt ide kattintva találod!

A harmadik részt ide kattintva találod!

A negyedik részt ide kattintva találod!

Az ötödik részt ide kattintva találod!

6.rész

Zsófi kifejezetten rühellte a meglepetéseket, még a meglepetés bulikat is.
Hát még azt, ha egy kikent, kifent dáma, az apja sírjánál letámadja vérvörös ruhában és azt állítja, hogy az anyja.
Az anyja, aki huszonhárom éve nem kereste őt, nem nézett felé sem és aki lelépett egy fiatalabb szeretővel, mert viszketett neki és az apja akkor már majdnem hatvan volt.
Persze próbálta magát meggyőzni, hogy ez az eszetlen korkülönbség csak ide vezethetett, de azt nem tudta neki megbocsátani, hogy végleg elhagyta.
Nem volt ott, egyetlen anyák napján sem.
Nem volt ott, ha beteg volt, ha fázott.
Nem kapott tőle soha egy levest, vagy egy ölelést.
Se jót, se rosszat, se kedves szót, se szidást.
Nem ettek meg egy fagyit és nem írt képeslapot sem karácsonyra.
Mégis mi a lófaszt képzel, hogy most így beesik az életébe, és rohadjon meg amiért annyi tisztelet sincsen benne, hogy ne ebben a kihívó ruhában jöjjön.
Szánalom ez az asszony a drága ruháiban és a méregdrága autóval.
Eldöntötte, hogy nem lesz egy pillanatig sem kedves és megpróbált felugrani.
De ekkor odatotyogott melléjük Eszter és Zsófi úgy döntött, a gyerek előtt nem rendez jelenetet.
-Szia Néni, te ki vagy?
-A néni csak egy ismerős. Aki meglátta, hogy itt vagyunk, de hamarosan már megy is, ugye? - vágott közbe nyersen, mielőtt a nő megszólalhatott volna.
De a nő nem jött zavarba.
Lassan, elegánsan levette a kalapját, amitől rengeteg és hosszú haja a vállára omlott.
Még ma is nagyon mutatós nő. - suhant át a gondolat Zsófi fején.
-Eszter! Ugye így hívnak? Anyuval beszélünk pár szót, addig nézd, itt ez a kalap játsszál vele.
Azzal átnyújtotta, amin Zsófi meglátta a francia gyártó logóját akinek darabjait ő eddig csak kifutón látta és tudta, hogy iszonyú drága.
Nem úgy nézett ki, mint amit egy turkálóból vettek.
Tehát a céda nem csak szép, hanem gazdag is.
Bár Eszternek nem volt fogalma a pénzről és értékről, de úgy fogta meg a kalapot mint egy igazi kis dáma.
Fejére igazította és elbillegett benne, mert ő most "Hejcegnő".
Mindkét asszony elmosolyodott.
Ha egy mester a középkorban megkapja a feladatot, hogy két külön személyre, két külön falra rajzoljon egyforma mosolyt , majdnem biztosan nem tudott volna két ilyen egyforma és kedves mosolyt kanyarítani.
Ez Zsófinak is feltűnt.
Megértette, hogy a hölgy nem hazudik.
Tényleg az édesanyja áll mellette.
Hirtelen elöntötték az érzelmek és úgy érezte a lába alól kiszalad a talaj.
Sírt és nevetett volna egyszerre.
Megölelte és megütötte volna, imádta és gyűlölte.
Nem! Nem sírhat, Eszter előtt nem.
Nem sírtt amikor az apja dolgai kiderültek, nem sírt amikor elnincstelenedett, nem sírt amikor a férje egy másik nő karján jött a terembe a válásra, ahol kinevette őt, ő meg éppen a darabokra tört szívével volt elfoglalva.
Nem sírt amikor rájött, hogy nem mondhatja el Tamásnak mennyire szereti még mindig és, hogy nem akar válni, bármit megtesz érte, hogy Eszter családban nőjön fel.
Nem mondhatta el, mert ott volt az a másik nő ...
Hát, nem fog sírni most sem.
Akkor sem, ha levegőt sem kap és akkor sem, ha tüdejébe alig tud oxigént pumpálni az elfojtott indulatoktól.
Majd otthon, egyedül, a párnának amikor senki sem látja.
Ahogy tette eddig is, ahogy napi rutinként csinálja.
De itt, az apja sírjánál, a lánya előtt, akkor sem fog, ha belegebed.
Anyja megvárta, amíg átfut ez a kegyetlen érzés Zsófin.
Nem szólalt meg, nem törte meg külső ember szemszögéből a lányában dúló harcot.
Csak várt türelmesen, amíg Zsófi elmorzsolta az arcán azt a pár könnycseppet amit mégsem tudott teljesen elfojtani.
Megvárta, amíg a lány válla nem rázkódik némán.
Nem szólt és nem is ért addig hozzá.
Percek teltek el így.
És közben aláfestő zenének Eszter énekelt.
"Csiga-biga gyeje ki"

Mindezt egy síron álló virágtartónak, ami a legnagyobb jóindulattal sem hasonlított semmilyen csigára.
Mint hamarosan kiderült, egy méhecske bújt el oda, neki énekelt Eszter ami ugyan hibás gondolat volt, de a gyerekek már csak ilyenek.
Sírva rohant vissza anyjához.
Kezecskéjében ott volt a méh fullánkja és a kis állat ott haldoklott a ruháján.
Egyszerre guggoltak le a gyerekhez és egyszerre próbáltak ugyanolyan gonddal segíteni rajta.
Eszter persze bömbölt, "el akajok innen menni öjökje"
Ezt kiabálta és alig kapott levegőt a sírástól.
Zsófi önmagát hibáztatta, hogy a fenébe engedhette el a kislányt abban a vörös kalapban, céltáblaként az összes rohadt bogárnak, meg szegény méhecskének, akinek emiatt odalett az élete.
Hála istennek Eszter nem volt allergiás.
Zsófi összenézett anyjával és szavak nélkül is tudták mit tegyenek.
Elindultak a temető csapjához megmosni Eszter arcát és egy kis borogatást tenni az égő helyére a fullánknak.
Ahogy ott sétált a három lány, volt ebben valami idilli.
Zsófi anyukájának kedves hangja volt.
És nagyon megnyugtató.
Zsófi amikor kislány korában arról álmodott, milyen anyát szeretne, vagy milyen lehet az igazi, pontosan ilyennek képzelte.
Ez egyszerre volt megnyugtató és zavaró.
Könnyebb lenne neki most őt úgy gyűlölni, ha legalább olyan hangja lenne mint a varjúnak.
De nem olyan volt.
Elmondta Eszternek a mesét, hogy a kis méhecske milyen szorgos, mennyire fontos a világnak és, hogy most Eszter ugyan kapott egy kis szurit, de az gyógyszer és a méhecske ezért az életét adta,
Vigyáznia kell, hogy ezek kis állatok mindig biztonságban legyenek, mert akkor ő is abban lesz.
Ahogy hallgatta Zsófi a mesét megállt benne az ütő.
Emlékezett a mesére...
Halkan megkérdezte az anyját.
-Ez velünk is megtörtént ugye?
De az nem válaszolt, nem szólt egy szót sem.
Zsófi kérdőn ránézett és akkor látta, hogy a komoly asszonynak a vörös ruhában, patakokban folyik a könnye.
Mindkettejükben ugyanaz az emlék dolgozott fáradhatatlanul azon, hogy ellágyuljanak.
Végül az anyja megköszörülte a torkát!
-Zsófi! Ez nekem most nem megy! Kérlek beszéljük meg, hogy holnap délután találkozunk a Veres Toronyban, pontban ötkor, nagyon fontos dolgokat szeretnék neked elmondani, de értsd meg "Kislányom" (ezt nagyon halkan súgta, hogy Eszter ne hallja) most nem megy.
Azzal gyors puszit nyomott Zsófi arcára majd Eszterére is, sarkon fordult és elsétált.
A Vörös Torony egykor szebb napokat látott műintézménye volt a városkának, a mai napig élő mementója a szocializmus, szocreál építészetének.
Falai vörös kőből épültek, mint Káptalan-Füreden a nyaralók.
Bár Zsófinak nem volt ideje válaszolni, és Eszter is elkezdett csacsogni, hogy Ő is meséljen a méhecskéről.
Úgy érzete, hogy anyja megint cserben fogja hagyni, nem fog eljönni és neki nem kéne adnia több esélyt.
De aztán ahogy sétáltak vissza a kocsi felé, meglátta a kalapot ,ami lehullva ott volt ahol Eszter hagyta,
Felvette, megszagolta, nagyon finom illata volt.
Aztán morzsolgatta a kezében és úgy döntött ez egy jel...
Holnap visszaviszi a kalapot és számon kéri az anyját az elmúlt 23 évért...

A következő részt ide kattintva találod!

...

Amennyiben lehetőséged van rá, támogasd a munkámat a Patreon oldalamon. Kattints IDE!

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok!

Ja, igen! Ne felejtkezz el feliratkozni a hírlevélre az különleges tartalmakért! (jobb fent, zöld gomb)

Csodálatos ajándékokat a webshop-ban találsz! (jobb fent, piros gomb)

Sanyii

fotó: Barrie Taylor képe a Pixabay -en. 



Előző Következő