Lyukas gumi

Lyukas gumi

Én amúgy bírtam, jó kis autó volt, főleg kicsi.

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Humor

Volt régebben egy bekattanásom arról, hogy a világ nagy problémái közül bosszantóan sokat okoznak a lyukas gumik. Akinek van gyermeke, az talán érti miről beszélek. Nálunk is így volt ez, noha nem a klasszikus értelemben.
Gyermekem anyja sokáig nem vezetett, mindenhova vinni kellett, ez sok várakozást, fodrász előtti agyidegzsábákat és rengeteg konfliktust szült. Utáltam.

Ennél csak azt utáltam jobban, amikor hosszas unszolás után, mégis vezetni kezdett.
Nem próbálom felnagyítani a tetteit, de tény azt hiszem, ha lenne autós iskola, ahol a padkától-padkára pattanás művészetét oktatnák, ez a módszer az ő nevét viselné.
Úgy gondolom, a gumis műhely tulajdonosának házára az emeletráépítés, jó részt a párom vezetési stílusának köszönhető.
Egyszer pedig olyan jól sikerült neki egy macskakikerülő manőver, hogy azokat a kerekeket, amik akkor használatban voltak, elrettentő példának kitették egy biztosító kampányfilmjébe.

No, mindegy, a kocsi hervadtan hevert a szerelőnél, mi meg kaptunk egy olyan csereautót, aminek az egyetlen előnye a parkolásnál mutatkozott meg. Bárhova befért.
Mondjuk, ha nem fért volna be, akkor se lett volna nagy gond, nyugodtan ki lehetett volna húzni az ablakon a biztonsági öveket és vinni, mint egy hátizsákot. Én amúgy bírtam, jó kis autó volt, főleg kicsi.
Csak az volt a probléma, hogy meghívtak minket egy keresztelőre, az unokaöcsémék ikergyerekeihez. Muszáj volt részt venni, de mi a babakocsit nem bírtuk vinni.

Azt hiszem úgy 15 perc próbálkozás után gondoltam azt, hogy a babakocsiba be tudnám tenni az autót, ha nagyon akarom, de fordítva ez esélytelen. Milán hordozóval jött, babakocsi nélkül. Ezzel viszont akadt egy kis gond, semmi másban nem volt hajlandó elaludni, csak abban.
Elutaztunk Bivalybasznád külsőre, Mordor, Micimackó háza és az üveghegyen túlra, de ő csak bámészkodott, időnként nyökögött valamit, amit nem lehetett érteni. Ilyen szempontból egyébként pont olyan volt, mint az anyósom.

Viszont, amikor beléptünk a templomba eltört a mécses, jó keresztények megvető pillantásai alatt próbáltam csitítani, hasztalan, teljesen kipurcant, olyankor pedig rettenet undok tudott lenni, pont, mint az anyukája, bármikor...
Szóval jött a mentőötlet, elkérem az ikrek kocsiját, ők úgyis el vannak foglalva az üdvözülés előkészületeivel, meg hát kicsik is, úgyse tudnának tiltakozni...
Ez kérem addig volt jó ötlet, amíg az én egy szem gyerekemet el nem kezdtem tologatni egy idegen faluban, az ikerkocsiban. Az első kedves érdeklődő, akinek muszáj volt a lábacskáit taperolni és megkérdezni, hogy "Hát a kis testvéred hol van"?
Még normális választ kapott, nincs testvére, nem ikergyerek, csak a kocsi meg a lyukas gumi bebaszott nekünk és majd megyünk vissza a templomba... Néni hitt is nekem meg nem is, de nem firtatta, persze akkor már Milán csak úgy egykeként nem volt olyan érdekes, és végre tovább állt.

A második ember, aki az elsőt alig pár méterrel követte, már türelmetlenebb formában talált engem. Ő is a gyereket kérdezte. Hol a kis testvéred? Egy darabig vártam, de aztán rájöttem, hogy Milán nem fogja hét hónaposan menteni a helyzetet, így megint elmondtam a monológot…
Na, a harmadiknál már nem. Jött kérdezett, Milán nem válaszolt erre, én is behajoltam a kocsiba: – Na, fiam! Legalább a néninek mondd meg, mit csináltál vele! Most már ne hallgass!
Aztán ránéztem a nőre és kijelentettem: – Látja! Semmi, napok óta kérdezem, de semmi.
Azzal továbbálltunk.

A legnagyobb showt egy pasinak vertük le, Milán bőgött, mivel nem hagyták aludni, a pasi megkérdezte, hogy azért sír-e mert hiányzik a tesója? Egy percig azon gondolkodtam, hogy úgy teszek, mintha lenne egy láthatatlan gyerek a másik fekvőhelyen és én látnám ő meg nem, de végül csak annyit mondtam: – Nagyon hiányzik neki, de ő még nem született meg, egy kicsit túlhordja az anyja...
Utána már menni kellett vissza a templomba, nem nagyon akart senki velünk csacsogni, de lehet, hogy ez azért volt, mert fennhangon szidtam mindenféle felelőtlen anyákat meg lyukas gumikat. Az a megdöbbentő, hogy látva az ikerkocsit meg a bőgő gyereket, baszom nagy kopasz apukával, az emberek ebben az esetben tanúsították a legnagyobb megértést...

...

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok!

Ja, igen! Ne felejtkezz el feliratkozni a hírlevélre az különleges tartalmakért! (jobb fent, zöld gomb)

Sanyii

fotó: Henryk Niestrój képe a Pixabay -en. 



Előző Következő