Macho-macho

Macho-macho

Szelíd óriás ő, én meg mint egy kutya ülve. Csaknem 30 centivel magasabb nálam, szóval indokolatlanul sokat látom a mellkasát, ellenben ha a szemébe akarok nézni, belefájdul a nyakam. Ha ordibálni akarok vele, előtte meg kell kérnem, hogy üljön le.

Kárpáti Zsuzsa
Kárpáti Zsuzsa
Vendég

Azt hiszem, a legtöbb nőnek bejönnek a macsó pasik. Nem állítom, hogy egy vízisikló-vállú, dél- koreai popsztárocskának nincs meg a maga törékeny bája, de én speciel úgy vagyok vele, mint a zsiráffal: szép, szép, de otthonra nem kéne. Persze tiniként még én is a lányos képű, fogpiszkáló alkatú srácokért voltam oda, de ma már azt vallom, szerencsésebb, ha egy pasin első blikkre látszik, hogy egyessel kezdődik a személyi száma. Persze, hogy én is megbirkózom a befőttesüveg tetejével, de van abban valami bugyinedvesítő, amikor a párod elnéző mosollyal kiveszi a kezedből a tavalyi szilvalekvárt, és feszülő bicepsszel megciccenti a tetejét. Én, aki alapból elvakult feminista vagyok, ilyenkor úgy nézek rá, mint tüzelő macska a kandúrra. Ez az ősi ösztön bizserget meg minden nőt, ha egy igazi alfahímmel akad dolga.

Mikor megismerkedtünk, férjem éppen kétszer annyi kiló volt, mint én. Ő élsportoló, színizom, engem minden jószándékú horgász visszadobott volna a vízbe, hadd fejlődjek még. Megvan a jelenet a Gyűrűk Urából, mikor a Szürke Mágus meglátogatja Zsákos Bilbót hobbitéknál? Na, pont így nézett ki, mikor hazavittem a jövendőbelimet anyámékhoz bemutatni. (Kivéve, hogy a párom lényegesen jobban néz ki, mint Gandalf, és az én lábam se olyan szőrös, mint Frodóé.

Szelíd óriás ő, én meg mint egy kutya ülve. Csaknem 30 centivel magasabb nálam, szóval indokolatlanul sokat látom a mellkasát, ellenben ha a szemébe akarok nézni, belefájdul a nyakam. Ha ordibálni akarok vele, előtte meg kell kérnem, hogy üljön le. Ha belekarolok, úgy lógok a karján, mint egy bevásárlószatyor. Ha kézen fogva sétálunk, újraélem a gyerekkoromat: mintha apám vinne haza az óvodából, csak nem vesz nekem a sarki trafikban Donald rágót. Jártunk már úgy, hogy talpig kiglancolva megérkeztünk a rendezvényre, és a testőrömnek nézték...

Az én drágám meg is tesz mindent, hogy jó kondiban maradjon. Nem tudom, köze van-e a dolognak az életközépi válsághoz, de pár éve újrakezdte a küzdősportot. Meló mellett, persze. Nappal komoly irodista, aztán ahogy a nap leszáll, ogre lesz belőle is, mint Fiona hercegnőből. „Nappal egyik, éjjel másik…” Heti háromszor jön haza izzadtan, véresen, boldogan. Anyám suttogva faggat: „Cseppet sem aggódsz miatta?” Csak vigyorgok. Inkább legyen fojtogatás nyoma a nyakán, mint rúzsfolt az ingén…

Minap azért én is lefagytam, mikor szemöldöke alatt óriási duzzanattal ért haza. Szemhéja a bíbor minden árnyalatában pompázott, némi lilás beütéssel. A beütést szó szerint kell érteni. A küzdelem hevében kicsit eldurvult a meccs, van ilyen bicikli. Igen ám, csakhogy másnap családi ünnepség, ebéd a kedvenc éttermünkben, fotózással. Kint fagyos január, két hete nem láttuk a már a Napot a sűrű köd miatt, a napszemüveg enyhén szólva nem indokolt. Mindegy, különösebben nem akadtam fenn a dolgon, amúgy sem a szépségéért mentem hozzá. Majd sarokasztalt kérünk, és a többi embernek háttal ültetem le. Ha nem is lát, csak az ép szemével, a száját akkor is megtalálja, ezért csak nem mondjuk le az asztalfoglalást. Másnap perdültem, fordultam, inget vasaltam, készülődtem. Jól nevelt kislányhoz híven indulás előtt még beszaladtam a fürdőszobába, ahogy tanítottak.

Az ajtóban aztán földbe gyökerezett a lábam. Ott állt az én macsó férjem sminkecsettel és alapozóval a kezében, és olyan bűntudatos képet vágott, mint a kutya, ha kolbászt lopott. Egy világ omlott össze bennem. Ha most, húsz év boldog házasság után a szülinapomon fog coming outolni, én a Dunának megyek. Csak néztünk egymásra, mint Noé meg a harmadik teve. Leolvashatta az arcomról, mi jár a fejemben, mert sietve megszólalt:

- Nem az van, amire gondolsz!

Na ja, bazz, pont így kezdődik minden vallomás!
Persze kiderült, csak jót akart a szentem. Szégyellte, hogy ilyen képpel kell megjelennie a többiek előtt, és eszébe jutott, én milyen sikeresen tüntetem el reggelente a karikákat a szemem alól. Azt hitte, neki is menni fog. Hát, nem igazán. Úgy nézett ki, mint egy panda, aki fél arccal a habarcsos vödörbe esett.

Én persze úgy reagáltam, mint ahogy minden jóérzésű feleség: falnak estem a röhögéstől, és ordítva hívtam a gyereket, hozzon fényképezőgépet. Jó, tényleg nem kellett volna a családi csoportban azonnal közzétennem a képeket, ezt elismerem. Az sem volt szép, mikor levideóztam, ahogy a lányunk megpróbálja helyrehozni a sminkkatasztrófát némi korrektor és púder segítségével. Valóban, a férjem haverjainak sem nem kellett volna vihogva mutogatnom a felvételeket.

De most mondjátok meg, őszintén, 20 év házasság után nem érdemel meg az ember lánya egy kis szórakozást?

 

fotó: Ryan McGuire / Pixabay 

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok! Sanyii



Előző Következő