Ne viccelj Olga néni - 10.rész

Ne viccelj Olga néni - 10.rész

Egy falumbéli fiatalember volt nálunk, Olga néni adott neki egy húszast, hogy szaladjon értem, mert nem bír a tehénnel.

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Humor

Az előző részeket itt találod:

Olga néni - 1.rész     Olga néni - 2.rész

Olga néni - 3.rész     Olga néni - 4.rész

Olga néni - 5.rész     Olga néni - 6.rész

Olga néni - 7.rész     Olga néni - 8.rész

Olga néni - 9.rész

Mire kijöttem a kamrából, korom sötét éjszaka lett.
Az augusztusi égbolton egymást követve cikáztak a hullócsillagok. Én botorkáltam a poros úton, olykor belerúgtam egy kőbe és figyeltem milyen messzire repül. Tele volt a fejem Olga nénivel, a hideg rázott a gondolattól, hogy vissza kell majd egy napon oda mennem, miközben valamiért meg úgy éreztem, hogy a lelkem egy darabja ott maradt abban a sötét, dohos isten átka kriptában.

Próbáltam én terelni a gondolataim, Búcsúra, ami majd szeptemberben lesz, mert az különösen nagy ünnepe a falunak és biztosan lesz majd céllövölde, ahol a Rozinak én majd a legszebb művirágot lövöm le.
De nem ment, nem tudtam semmi szépre gondolni, csak Olga nénire, meg a titkaira. Azt hiszem, a magam különös módján szerettem őt. Eszembe jutott az első nap, amikor szólt hozzám, amikor a biciklit tolta és én segítettem. Eszembe jutott a sok móka, ahogy kikacagott a favágásommal. Sajnáltam Olga nénit, meg a titkait. Fájt, hogy ez így alakult, pedig semmi rossz akarattal erre én nem szolgáltam, ebben biztos voltam. Kicsit megütött a sok vodka, bár azt mondják, a fiatal szervezet bírja az ilyesmit, az enyém az nem így volt gyárilag összerakva. Tántorogtam és meg kellett állnom az eperfa tövében, lenyúlni a torkomon, mert éreztem, hogy az ital kikívánkozna, de egyedül nem leli az utat kifelé. Életemben először hánytam alkoholtól és megesküdtem az égre meg az összes hullócsillagokra, hogy utoljára.
Ez az ivás dolog nem áll jól nekem. Ahogy az erőlködés könnyeit törölgettem különös érzés kerített hatalmába. Mintha valahonnan rosszindulatú szemek figyelnének, és mintha, de erre nem esküdtem volna meg, a távolban egy olyan autó fényszóróit véltem felvillanni amilyen Olga néniért szokott jönni... Csudába ezzel a részegséggel, hát már képzelgek is. Hiszen a katonák elmentek, Olga néni elzavarta őket, meg mit is keresnének itt, éjnek évadján, amikor ők mindig reggel jöttek... Elhessegettem valahogy a rossz érzést, ami a hatalmába kerített és hazatántorogtam.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy az ablakom verik és kiabálnak befelé. Pokoli rosszul éreztem magam, ha tudtam volna, hogy a másnap ilyen kegyetlen, hogy még a hányásnál is rosszabb, meg a tántorgásnál is, biztos, hogy nem iszom egy kortyot sem.
Egy falumbéli fiatalember volt nálunk, Olga néni adott neki egy húszast, hogy szaladjon értem, mert nem bír a tehénnel. Hát én úgy voltam ezzel, hogy Olga néni ott bassza meg a tehenet ahol van. Kavargott bennem a sok információ amit elmondott, nem kevésbé kavargott bennem a vodka, élet meg alig csörgedezett az ereimben. Úgy éreztem menten meghalok. Végül úrrá lett rajtam a tisztesség amit apám nevelt belém, hiszen lehet, hogy Olga néni nem a legjobb ember a világon, meg is bántott engem, de a kötelesség, az kötelesség. Megsérült szegény, az én gondjaimra bízta valamiért a kiszámíthatatlan Úristen és én nem hátrálhatok a feladat elől, mert az maga a gyávaság. Ahogy Olga néni is elmondta, sok rossz tulajdonságom volt, de gyáva az nem voltam soha...

Fájós fejjel és nagyon rosszkedvűen értem fel a házhoz. Olga néni az istálló előtt ült és megesküdtem volna rá, hogy pityereg...
- Látod Szása én még nálad is szerencsétlenebb vagyok, rád vagyok kényszerülve még egy fejés miatt is. Azt hittem bírom, de a bordám nem forrt még be teljesen... Ne haragudj azért amit tegnap este mondtam, vedd úgy, hogy öreg barátod egy kicsit többet ivott mint kellett volna...
Hiába mondta ezt, én haragudtam. Nem véletlen hívtak kis kakasnak az osztálytársaim, mert ugyan lehetett azt hinni, hogy arról a forgómról kaptam ezt a nevet, amit a fejem búbján képtelenség volt jó irányba fordítani, de akik ismertek azok tudták, én most nagyon haragszom és ilyen állapotomban képes vagyok nekimenni akár nagyobbaknak is...
Sem megbocsátást, sem szánalmat nem éreztem iránta. Csak egy magától és a gyerekétől eltelt asszonyt láttam, akinek hazugság az egész élete. Még a kora se igaz, talán a neve sem és a története sem. Dacos arccal ültem neki a fejésnek, nem is volt kedvem hozzá, és nem is ment jól. Éppen annyi tejtől tudtam megszabadítani a jószágot, hogy a tőgye ne gyulladjon be, de egy korttyal sem többel. Hiába küzdöttem vele, nem ment több. Olga néni egy idő után megelégelte a szenvedésem, pénzt adott és szalajtott a Tejboltba.

Nagyon örültem ennek a váratlan ajándéknak, hiszen eddig a kis keresetemből vettem a tejet, vagy Rozi lopta, hogy meglegyen a napi kvóta, amit Olga néni elvárt, de most a saját pénzemből nem kellett erre áldozni... Rohantam ahogy a lábam bírta, de hiába siettem, a tejbolt zárva volt. Azt mondják reggel nem ment nyitni Rozi, valahova elkóválygott és az apja nagyon mérges, mert azt hiszi, hogy velem szökött meg a Rozi. Hogy számol most ő el az állam felé a Rozival és mi lesz azzal a pénzzel, ami neki most kiesik, hiszen a nevelését az árváknak az állam sem kérte ingyen...
Ahogy meghallottam ezt, azonnal a torkomban dobogott a szívem, mi lehet az én kedvesemmel, talán tényleg talált jobbat és becsapott engem? Vagy más baj érte? Gyorsan üzentem az apjának, hogy velem nincs a nevelt lánya, de biztosíthatom róla, hogy minden tőlem telhetőt, de még annál is többet megteszek, hogy előkerítsem. Amúgy Olga néninél vagyok most egy darabig, mert elsősorban azt sejtem, hogy valahol ott lehet a Rozi, talán ő meg pont engem keres, de azonnal hírt adok róla ahogy megtalálom. Siettem ahogy csak a lábam bírta, de se Rozit, se Olga nénit nem találtam sehol. Hiába kiabáltam, hiába szaladtam fel s alá nyomukat az egész udvaron se leltem. Egy hirtelen gondolattól vezérelve a kamrába nyitottam be.
A titkos szoba ajtaja tárva nyitva, és Olga néni bent kuporog, zokog. Mellette szanaszét dobálva a könyvek és két vagy három Vodkás üveg mind üresen. Arca elnyúlt, fájdalmasan torz. Magához int, sőt odahipnotizál.
Nyitja a könyvet ami telis- tele van olyan fiúkkal mint amilyen én vagyok. Lapozgatja, van olyan srác akinek az arca eltökélt a fekete-fehér kópiákon, van aki szemtelenül mosolyog a lencsébe, bátran. Mindannyian valamennyire jóképűek, sőt akadnak köztük igazán szépek is.

- Ez az én bűnöm Szása, ezek a fiúk. Miattuk nem alszom éjjelente, ők kísértenek álmomban és ezért vagy nekem te ilyen fontos, muszáj, hogy megbocsáss nekem Szása!!! Bocsáss meg nekem, az Ő nevükben is!
De az én eszem nem jár megbocsátáson, csak egy gondolat jár a fejemben, hogy hagyjam őt itt ilyen állapotban amikor nincs meg a Rozi??? De őt nem érdekelte Rozi, folytatta kíméletlen őszinteséggel, ami csak az elmebetegekre és nagyon részegekre jellemző. És én a harmadik mondat után újra hányni akartam.
De most nem az ital mozdult meg bennem, hanem a tömény undor amit ez iránt az asszony iránt éreztem.

- 62 volt, akkor kezdődött minden. Jött a Sánta, hogy a párt számít rám, szólít maga a nagy vezér. Egy titkos feladattal bíztak meg, aminek feltétele volt a tökéletes lojalitás, a kommunizmus iránti elkötelezettség és az orvosi jártasság. A Lenin mauzóleum előtt tettünk esküt, 12 orvossal együtt. Felesküdtünk a Kommunista pártra, Leninre, a Szocializmusra és arra, hogy a Szovjet népet hűen szolgáljuk. Arról nem szólt az eskü, hogy mi van akkor, ha ezek az érdekek nem egyeznek...
Megmondom mi van ilyenkor Szása ha az ember élni akar akkor a pártot választja. Felépítettek nekünk egy igazi amerikai kisvárost, Sheriffel, orvossal, iskolával, hamburgerrel, még autós mozink is volt. Az volt a feladatunk, hogy kiválogassunk olyan árvákat akiket kiképezve át lehet juttatni az U.S.A területére és akik tökéletes amerikaik lesznek, de hűek a mi kormányunkhoz. Olyan fiatalokat kerestünk, akiket akcentus nélkül meg lehetett tanítani az amerikai angolra. Akik szépek voltak, mert a csábítás volt a dolguk. A katonák hajlamosak kifecsegni az ágyban a titkaikat, de az amerikai katonák jól képzettek voltak. Nem árulkodtak kurtizánoknak, az az idő elmúlt.
De otthon a feleségeik, sok titkukat tudták. Ezeket a fiúkat arra képeztük, hogy mesterei legyenek a csábításnak és az örömszerzésnek, hogy el tudják tekerni a katonafeleségek fejét és belőlük kiszedjék a férjeik legnagyobb titkait is. Ezek a fiúk, akik itt ebben a könyvben vannak, ők olyanok mint te Szása, pont ilyenek voltak.
Menthetetlenek.
Volt amelyik nem tudott megtanulni angolul. Volt amelyik gyatra nemzési képességekkel rendelkezett, volt aki hanyag volt, vagy nem tudta a rádiót kezelni titokban. Volt amelyik nem volt elég szép. 42 fiú a program alatt Szása! Ők akiket most láttál. Szerethető, de nem túl szerencsés fiatalok, nem voltak hasznára a pártnak és a Szovjet népnek sem.
Az én dolgom volt kiválogatni őket, én értékeltem a fejlődésüket, én voltam a bírájuk, és többségének a hóhéra is. Először azoknál akik elbuktak, a Lobotómiát alkalmaztam, hogy ne emlékezzenek, tizenöt ilyen fiú volt. Közülük tizenketten már a műtőben meghaltak, hárman pedig egy munkatáborba kerültek, ahol további négy hónap szenvedés után zsákban vitték el őket. A maradék huszonhét fiút nem engedtem szenvedni, nekik magam adtam be a méreg injekciót és isten látja lelkem, ők jártak jobban!

Az ő nevükben kérem a bocsánatod Szása mert te pont olyan vagy mint Ők!!

Olga néni - Következő rész

 

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok! Sanyii



Előző Következő