Ne viccelj Olga néni - 12.rész

Ne viccelj Olga néni - 12.rész

Nekem maga volt a csoda, a megkönnyebbülés az, hogy Rozi hangját hallhattam, egyrészt sokkal kellemesebb volt a fülemnek, mint Olga néni szívet terhelő meséje, aminek a súlyát lássuk be tizenhét és fél évesen az ember nem annyira fogja fel...

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Humor

Az előző részeket itt találod:

Olga néni - 1.rész     Olga néni - 2.rész

Olga néni - 3.rész     Olga néni - 4.rész

Olga néni - 5.rész     Olga néni - 6.rész

Olga néni - 7.rész     Olga néni - 8.rész

Olga néni - 9.rész     Olga-néni - 10.rész

Olga néni - 11.rész

Vannak ez életnek olyan szituációi, amiket apám úgy jellemzett, hogy néha valakivel egy moziteremben ülünk, de nem ugyanazt a filmet nézzük. Nyilván előfordul, hogy két ember ugyanazt a dolgot teljesen másképpen látja, de ami Olga nénivel és velem történt, az olyan szürreális volt, hogy először nem is értettem.

Nekem maga volt a csoda, a megkönnyebbülés az, hogy Rozi hangját hallhattam, egyrészt sokkal kellemesebb volt a fülemnek, mint Olga néni szívet terhelő meséje, aminek a súlyát lássuk be tizenhét és fél évesen az ember nem annyira fogja fel... Másrészről, bár Olga néninek nem tudtam elmondani, de előkerült a Rozi, pedig már égre- földre keresték. Csak a férfihangokat nem értettem... Talán az apja jött vele, nem ismertem meg a hangokból...
Olga néni viszont nem örült. Meghallotta a hangot és mint vadász véreb a lövés pillanatában, úgy megmeredt. Talán a férfi hangok ahogy keveredtek a Roziéval, az ijeszthette meg, vagy nem tudom. Én szaladtam volna kifelé, ahogy a lábam bírja, de ő egyetlen mozdulattal megállított. Nem is tudom, hogy csinálta, vékonyka karjának egyetlen lendítése megállította, kedvesem karjaiba futni vágyó lábam. Mindössze egy másodperc volt az egész, vagy annyi sem. Szeme összeszűkült, arca eltorzult...

- Elvesztünk Szása!!!! csak ennyit mondott...
Hajlott kora ellenére ezután nagyon gyorsan mozdult. Pontosan úgy, mint aki évek óta tudja, hogy egy napon majd ezt meg kell tennie. Nem vacillált, nem habozott... Megrántotta a polc melletti kötelet. Ez a madzag ami úgy tűnt eddig, hogy csak dísznek szolgál, olyasmi volt mint az Úttörő síp zsinórja, ez egy szerkezethez volt erősítve ami villám gyorsan lépett működésbe. Először hatalmas mennyiségű petróleum zúdult rá a polcra, azonnal fojtogató bűzzel leterhelve a kicsiny szobát, majd indult a második fázis. Éles fénnyel foszfor és puskapor keveréke lobbant, egyetlen pillanat alatt lángokkal beterítve a polcot és rajta a sok bizalmas dossziét.

- Nem találhatják meg Szása, nem találhatják meg! Olyan forróság lepte el a szobát, amit elviselni képtelenség, éreztem ahogy leég a szemöldököm, megpörkölt szőr szaga keveredik az égő könyvek, foszfor és petróleum keserű szagához. Biztos voltam benne, hogy meghalok, vagy elégek elevenen, vagy megfulladok. Abban is biztos voltam, hogy Olga néni teljesen megőrült, mert még az előbbi gúnyos kacagásnál is sátánibban röhögött fel. Elszánta magát a halálra és az sem számít, hogy engem is a pokolra juttat, hiszen megmondta, ő vagy én, vagy a 41 halott srác nem számít.
Mi feláldozhatóak vagyunk, első a hazája és a pártja... Keserű könnyek folytak végig az arcomon... Én nem erre a buszra vettem jegyet. Én csak mókázni jöttem, tehenet fejni, fát aprítani ha kell, guggolva, ha kell egy egész erdőt felhasogatva... Tűrni a gúnyos nézését, mert tiszteletreméltóan őszes a haja és tisztességes bért ad. Én nem tudtam, hogy benne megismerem magát a Sátánt és magával ránt a pusztulásba, egy olyan dolog miatt, amit ő követett el és nekem ahhoz semmi közöm... Talán sokkot kaptam vagy nem tudom, de én is felröhögtem.

- Meg lesz az a negyvenkettő, te vén boszorkány, hogy égetett volna el mégis Makkos Jóska... Nem tudom miért mondtam ezt, hiszen ha Makkos Jóska nem is tette meg azt amivel a kocsmában hencegett, de éppen most sül ropogósra a seggünk, Makkos Jóska nélkül is... Megfenyegettem valamivel amit éppen most idézett magára... Hát ez Zseniális, bár Olga néni megmondta, nem vagyok én ezekhez a dolgokhoz elég okos... Levegőért kapkodtam, az ájulás kerülgetett, minden lélegzetvétel fájt, a tüdőm szét akart pattanni a belé kényszerített forró levegőtől és füsttől... Olga néni meg mintha csak a szavaim hatottak volna rá, mégis valamilyen módon...a székbe roskadt... És most először valamiféle érzelem látszódott rajta. Talán megnyugvás, talán kétségbeesés... Nem tudom. De arca ellágyult és nehéz sóhajjal suttogta...
- Bocsáss meg nekem Szása!

Mondják, hogy amikor valakit valami nagyon nagy baj ér, lelassul az idő. Baleseteknél, mintha az óra állna. Az ember látja az elkerülhetetlent, változtatni rajta képtelen, de isteni fricskaként minden eseményt kikockázva lát... Hát ilyen ez, így szalad le az ember előtt az élete filmje... Az enyém nem volt valami nagyon hosszú és úgy tűnik a főszerepet sem én játszottam. Mellékszereplő maradtam valamiben, aminek rólam kellett volna szólnia... Kurvaélet, Kurvafilm... De néha, ha az ember el is készül a halálra, a kaszásnak más tervei vannak vele...

Rozi hangjától eddig a pillanatig, talán tíz másodperc sem telt el. Még nem jött el az én időm. Nagy robajjal két férfi rontott be hozzánk. Az egyikük elrohant mellettem, egyetlen szó nélkül, nyilván Olga néni volt neki a fontosabb. A másikuk, aki mögötte furakodott be az ajtón, felém fordult... Órási pofont kaptam tőle. Olyat, amilyennek az ember a Rejtő könyvekben olvasottak szerint elképzel egy tökéletes horogütést. Szinte nem is láttam a lendülő kart, csak egy halk puffanást hallottam, és az állam reccsenését. Emlékszem, hogy felismertem azt, aki megütött.
A katona volt az, akit kinevettem a tehén miatt, az akinek hiányzott a sok foga. Az, akit Olga néni két szóval elküldött. Ő ütött le... Mégis jól láttam a fekete autót... Kicsit megemelkedtem az ütéstől és a kezébe rogytam. Az utolsó dolog ami felvillant bennem...

- Úristen mit tettek ezek a Rozival és mit tesznek velem?

Olga néni - Következő rész

 

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok!

Ja, igen! Ne felejtkezz el feliratkozni a hírlevélre az különleges tartalmakért! (jobb fent, zöld gomb)

Sanyii



Előző Következő