Ne viccelj Olga néni - 14.rész

Ne viccelj Olga néni - 14.rész

Hiába próbálok magamhoz térni, nem megy.

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Humor Novella

Az előző részeket itt találod:

Olga néni - 1.rész     Olga néni - 2.rész

Olga néni - 3.rész     Olga néni - 4.rész

Olga néni - 5.rész     Olga néni - 6.rész

Olga néni - 7.rész     Olga néni - 8.rész

Olga néni - 9.rész     Olga-néni - 10.rész

Olga néni - 11.rész   Olga néni - 12.rész

Olga néni - 13.rész

Hiába próbálok magamhoz térni, nem megy.

Van abban a dologban valami jó ami most történik velem. Azt hiszem ha magamnál lennék röhögnék mint a fakutya. Őrült sebességgel száguldanak a gondolataim, hol fent vagyok hol nem. Ha azt képzelem, hogy tehenet fejek akkor ott vagyok, ha azt, hogy Rozival, akkor ott. Néha szörnyek jönnek, de ha kiröhögöm őket akkor átváltoznak fürdőruhás Olga nénivé, ettől megijedek és kérem vissza a jó kis szörnyeket. Nem tudom milyen cuccal locsolgatnak ezek itt engem, egyszerre vagyok kancás, bizony isten hatszor rendezném a Rozi sorsát, egyszerre félek, erős vagyok, de mozdulni sem bírok. A Tróger Pista, aki a kisbolt melletti buszmegállóban tolja a ragasztót zacskóba aztán azt lélegzi be, az mesél ilyeneket.
Azt hiszem rettenetesen be vagyok tépve. Most is megyünk valahova, de nem vagyok megkötözve, a hátamon fekszem, szerintem ez egy mentő. A szomszédunkban lakik egy srác, ő reggel az apjával betolja a Ladát, azzal behúzza az UAZ-t, azzal meg traktort és úgy megy dolgozni. Annak az UAZ-nak van ilyen szívbemarkolóan rossz hangja. A Rádió ugyan próbálja elnyomni. Harsog a Táncolj még, aztán utána a P.Mobiltól A Menj tovább...

Ezen megint röhögnöm kell. Hát ha rajtam múlna, menne a faszom kedves Gyula, alig várom, hogy pár percig ne menjek sehova. Kicsit magamhoz térek. Már látok valamit, azt például azonnal, hogy ez az autó annyira mentő, amennyire a Muflon segge furulya. Van mellettem egy láncfűrész, néhány kanna, én fel vagyok dobva a platóra, hogy ne verjem szét, egy kispárna van szigetelő szalaggal rákötve a fejemre, szerintem úgy húsz tekerés van, mert úgy szorít mint menekülő szeretőt az ágy mellől felkapott randi tanga. Ugyanakkor mivel a fejem be van csúszva egy pad alá, aminek vas kerete van és alulról nem olyan puha, lassan bucira lesz verve az nem is okos fejem.

Ahogy kikandikálok, egy rettenetesen szőrös lábat látok, amit a gazdája időnként megvakar, ha ilyen lábam lenne én bíz isten nem dolgoznék egész életemben hanem ezzel fellépnék a cirkuszban... Megint felröhögök, hát milyen hülye ez ilyen, amilyen én vagyok még, hogy egész életemben... Hiszen pont most vagyok úton, hogy vége legyen az egésznek... Aztán még az utolsó napomon is tehenet fejek... Próbálom magam nem elárulni, hogy majdnem fent vagyok.
Hatalmasan fingok... mert eszembe jut, hogy kár ezt visszatartani, hiszen egy alélt ember se tudná, ezért, hogy teljesen biztosak legyenek benne, hogy én most alélt vagyok, elengedek egy olyan cifrát, hogy ha van a fingásnak valami görög istene vagy védőszentje valahol, akkor az most elismerően csettint és megkíméli a szüzek életét, akiket a rendes fingás ritkasága miatt magának követelt jámbor szolgáitól... Azt nem tudom, hogy mennyire jött be a csel, mindenesetre a szőrös láb tulajdonosa gyengéden belém rúg, emleget valami bélrohadás nevezetű kórságot ami nekem biztosan van, aztán odébb húzódik...

Azt kell mondanom szélnek ereszteni a galambot nem volt nagy kihívás, de nem felnyögni a rúgástól, ahhoz össze kellett szorítani a farpofáim derekasan. Bár két perccel korábban lettem volna ilyen okos... Megpróbálok feltűnés mentesen oldalra fordulni, mert nem tudom, hogy a szántásban megyünk-e vagy az úton, de úgy pattogunk mint a zerge valaga.
Az egyik nagy bukkanó után, nem a hátamra esek vissza hanem az oldalamra. Pont rálátok egy félbe hajtott újságra. Önmagam nézek vissza a címlapon. Meghaltam, folyó hó huszonharmadikán. Elégtem Olga néni házában, valószínű idős barátommal. A gyilkossággal, Makkos Jóska közveszélyes munkakerülőt gyanúsítják aki szökésben van, és közlik magasságát és azt, hogy a Bakonyi Betyár gúnynéven is ismert. A holttestem még nincs meg...

Hát, hogy is lehetne, hiszen itt vagyok egy platóra dobva mint egy zsák krumpli. Fejemre egy párna kötözve, mintha díványnak lennék öltözve a farsangon és két szőrös láb a szomszédom, aminek nem tudom, hogy van-e hozzátartozó teste, de ha olyan mint a lába akkor nem álmodtam a szörnyet...
Anyám biztos siratja szegény a fiát, apám meg Líbiában, nem is tudja mi történt.... Kicsit elveszettnek érzem magam...nagyon... Mert vagy nem haltam meg és akkor ez még most előttem van, vagy meghaltam és akkor én a pajzán keddek miatt amit Rozival toltam a pokolban vagyok, ahol az ördögé a szőrös láb és valamelyik balfasz démona vezeti az UAZ-t ami nem mentő...
Vagy ez a mennyország és akkor Lajos atya menjen a jó büdös francba, mert amikor a paradicsomot mesélte ilyesmiről, hogy olajos kanna meg láncfűrész, szó sem volt. Nincs idő ezen sokat gondolkodni.
Megállunk, két lábamnál fogva húzna ki a kocsiból mint valami dögöt, nincs ezekben az ember rablókban semmi gyengédség. Nagyon bíznak ebben a párnás módszerben, mert nem nagyon van olyan tárgy a kocsiban, amihez nem verem oda a fejem. Most veszem észre, hogy a vállam viszont fel van kötve, és mintha nem is fájna annyira. Világos van... Kinyitom a szemem mint aki most ébredt fel az út alatt először... Árnyas nagy fák alatt vagyunk, hatalmas tölgyek, és egy kastély szerű épület... Ismerem ez a Csákvári Tüdőkórház. Sokat jártam ide papámhoz...

Baszki!! Ez harminc kilométerre van otthonról légvonalban, de biztos van rövidebb út is... Ide zötykölődtem én ennyit? Azt hittem kiutaztunk a világból... Ez pont azon a határon van, ahová apámék még elmerészkedtek a Trabanttal, ha volt otthon féltengely meg hengerfej javító készlet... Hordágyra tesznek. Nem látom a szőröst.
De Olga nénit igen... Fehér köpeny van rajta, sokkal csinosabb mint eddig bármikor, nem néz ki hetvennek még ötvennek se nagyon... Nem szól hozzám, csak egy ápolónőnek böki oda.

Készítsék elő lobotómiára... Itt ájulok el megint... Jobb az úgy nekem...

Olga néni - Következő rész

 

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok!


Ja, igen! Ne felejtkezz el feliratkozni a hírlevélre az különleges tartalmakért! (jobb fent, zöld gomb)

Sanyii

fotó: Peter H képe a Pixabay -en. 



Előző Következő