Olga néni - 4.rész

Olga néni - 4.rész

Akkoriban mindig azt válaszoltam, hogy kell nekem a pénz, terveim vannak, venni szeretnék majd egy Trabantot, beutazni vele a világot és családi hagyományok szerint Jugoszlávián keresztül eljutni Isztambulba, ahonnan lehet hozni irha kabátot, meg aranyat. Azt nem mondhattam meg, hogy Olga néni rühes tehene eszi az életemet...

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Humor

Az előző részeket itt találod:

Olga néni - 1.rész

Olga néni - 2.rész

Olga néni - 3.rész

Sokan kérdezték akkoriban tőlem, hogy mi köt engem ehhez az idős asszonyhoz? Miért fontos nekem hozzá járni, hiszen láthatóan megvisel, mind fizikai, mind mentális értelemben?

Akkoriban mindig azt válaszoltam, hogy kell nekem a pénz, terveim vannak, venni szeretnék majd egy Trabantot, beutazni vele a világot és családi hagyományok szerint Jugoszlávián keresztül eljutni Isztambulba, ahonnan lehet hozni irha kabátot, meg aranyat. Azt nem mondhattam meg, hogy Olga néni rühes tehene eszi az életemet és annyi szívességgel tartozom a Rozinak, hogy most már el kell hordanom tőle a többlet tejet amit csak miattam rendel és azt sem, hogy tulajdonképpen Olga néninél érdekesebb emberrel én sosem találkoztam életemben.
Bent ült a nappaliban, komódon álló lámpa alatt eredeti nyelven olvasta Dosztojevszkijt... Hogy az emberi sorsokból idézve, könnybe lábadt szemmel emlékezett a nagy orosz sztyeppére és ilyenkor igazán kedves és törődő lett az arca. Hogy a Szása az azt hiszem az ő fia lehetett akire én emlékeztetem, mert a Sándor oroszul így hangzik, de ki tudta volna ő mondani az én nevem magyarul is.
Hogy érzelmek fűznek ehhez a sokat látott asszonyhoz, olyasmik, amiket nagymamák vagy tiszteletreméltó öreg sztárokhoz fűzi az embert. Nekem az volt Olga néni, ami most honfitársaimnak Törőcsik Mari.

De 16 voltam, ilyenkor az ember még előbb vallaná be, hogy meleg pornót forgatott a hátsókertben, mint azt, hogy szeret egy idősödő asszonyt, aki nem a vére, még csak nem is régi ismerőse.

Azok a napok voltak a legfurcsábbak amikor Olga néniért jött a fekete Volga. Ilyenkor nem lehetett a házához menni, egy barátságosnak tűnő sofőr ment érte. Az utca két végén a sofőrhöz hasonlóan barátságos két férfi elállta az utat minden bámészkodó elől.
Már ha barátságosnak lehet mondani valakit aki mosolyog, de kézigránátok vannak az övére tűzve és akkora gépkarabélya van, hogy a legjobb csődörnek nincs akkora lompos...

Ilyenkor csak messziről lehetett látni az én öreg barátomat, fiatal szemem akkor még nem ismerte fel mit lát, de később rájöttem. Olga néni ilyenkor az orosz hadsereg, kifejezetten a KGB egységeire rendszeresített tiszti egyenruhájában hagyta el a házat. Nekem, aki szinte nála laktam, nem állt ez össze.

Otthon szigorú volt, a falu felé zárkózott, de kedves. Ha rendesen végeztem a napi munkát és a tehén is extrán jól adta a tejet, úgy bánt velem ahogy náluk a férfiakkal szokás. Nagy, sok emeletes fém tálcára pakolta a jobbnál jobb falatokat, alulra került az idénynek megfelelő gyümölcs. Fölé a húsok pácolva, sütve, füstölve, majd a köretek, és a tálcák tetején koronának a sütemény. Életemben nem ettem olyan finom ételeket, mint nála.
Ha nem a Rozi dolgozott, vagy rosszul mértem a tejet, akkor sem volt undok nagyon, kicsit korholt, az ételből is csak azt kaphattam amire úgy gondolta megszolgáltam. Többnyire vajas kekszet és egy teát. Azt hiszem így akart rávenni, hogy megértsem, jó teljesítményért, jobb dolgok várnak ránk az életben... Viszont azt, hogy mi a sok tudomány a fejében amitől Ő ilyen fontos, hogy katonák jönnek érte, azt nem tudtam, pedig tudtam a titkos szobáról, ami olyan volt mint a Kék szakállú herceg várában, tilos volt bemenni és fejvesztés járt volna érte. Legalábbis Olga néni ezt mondta az első napon és én hittem neki...

Csak sok év után már rendeződtek a fejemben a dolgok, hiszen a papám, akit húsz évig mellőzött a bánya, hirtelen rendes állásba került, apám pedig megkapta a szocialista brigádvezetőknek adható legmagasabb kitüntetést és vele együtt a lehetőséget, hogy kimenjen Líbiába dolgozni...

Három év kemény Szolgasors kellett ahhoz, hogy megtudjam, ki is az én szeretve gyűlölt Olga Nénim...

Olga néni - Következő rész

 

fotó: Clker-Free-Vector-Images képe a Pixabay -en.

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok! Sanyii



Előző Következő