Olga néni - 7.rész

Olga néni - 7.rész

Amikor letelt a két hét, Olga néni erősebb volt mint egy négyéves, a szája meg egészségesebb mint valaha. A szeméről nem is beszélve, még ott is meglátta a port ahová csak kancsal ember látott és ott is törölgettette a polcot ahol az előző nap is volt. Ha nincs a Rozi, ezt a szolgálatot józanul talán ki sem bírtam volna.

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Humor

Az előző részeket itt találod:

Olga néni - 1.rész

Olga néni - 2.rész

Olga néni - 3.rész

Olga néni - 4.rész

Olga néni - 5.rész

Olga néni - 6.rész

Azt mondják a pozitív hozzáállás, a jó házi koszt és néhány kedves szó, csodákat tesz az emberrel.
Na, most azt kell mondanom, hogy megfelelő körülmények között ebből elegendő kettő.
Olga néninél pozitívabb ember csak olyan lehet, akibe belever a villám, vagy megnyeri a lottó ötöst.
Már a második napon képes volt engem leszúrni valamiért, ha jól emlékszem Rozival volt csak valami apró baja, de amikor meglátta a rendet azon is hamar túltette magát. Sőt, mondta a lánynak, hogy egy darabig, amíg az egészsége nem úgy szolgál, ahogy azt magától elvárja, maradjon mint szobalány és kérje ki magát a tejboltból.

Csak főznünk nem szabadott, mert Olga néni az első adag leves után azt mondta, hogy szerinte ilyesmivel a bosszúszomjas indiánok mérgezik a nyilaikat csata előtt és, hogy ő majd inkább felkel és megcsinálja, csak ne halljon többé fazék zörgést, mert azóta mióta ette a mi főztünket, őt ez a hang kifejezetten idegesíti.
Három nap múlva már ő főzött nekünk kukorica kását, ami szerinte maga volt az orosz anyaföld íze, szerintünk meg mi annak a malacnak se ettük volna meg a húsát Rozival ami ezen nőtt fel.

Csodálatos két hét következett.
Eleinte csak incselkedtünk Rozival, aztán egyre messzebb mentünk, kézfogás, huncut egymáshoz érések, kis összemosolygás csak úgy szemekkel, a szájnak még mozdulnia sem kellett.
Pici cukkolás aztán az első csók.
Majd végül a beteljesedett szerelem.Szénapadláson, miközben alattunk emészt a tehén és a lihegésünk ritmusára mekeg a kecske.

Nem mondanám, hogy nagyon ügyes voltam, de úgy gondolom a Rozi sem.
Csak két 17 éves, akik titokban egymásba szerettek és akiket egy világ választott el egymástól, hiszen ha minden igaz, én majd az iskola végén messze városban tovább tanulok, őt meg férjhez adják, ha lesz aki elveszi hozomány nélkül.
Egész nap csak csacsogtunk, kerestük a másikat és az alkalmat, hogy együtt lehessünk.
Csuda egy lány volt ez a Rozi, keze alatt égett a munka és még a tehenet is megszelídítette.
Ha ő ott volt, az állat nyugton maradt, nagy busa fejét hozzádörgölte és olyan hangokat adott ki magából, hogy ha nem ismertem volna oly régen, megesküdtem volna, hogy dorombol mint egy kiscica.
Nem irigyeltem, hogy kedveli Rozit még akkor sem, ha én csak felerészben nyertem el a bizalmát, hiszen engem csak lefosott olykor és megviccelt a kannával, nem jártam olyan rosszul mint az orosz katona, aki pedig értette a fejés minden fortélyát.

Minden napnak ugyanaz volt a rendje.
Én mentem reggel fejni, szaladtam a tejboltba, majd vissza a házhoz, ha nem volt a boltban senki, csókot csentem, ha volt ott valaki úgy viselkedtem, hogy senki hírbe ne tudja hozni velem a Rozit.
Mert ha úriembernek nem is szánt a jó isten, becsületet azért teremtett belém.
Tizenegykor bezárt a bolt, jött a Rozi. Nekünk dolgunk volt a tehénnel, aztán fél óra múlva előkerültünk, szalmával a hajunkban, kiporosodva és boldogan.

Ha szeretkezésről volt szó, engem sem kellett kétszer táncba hívni, de a Rozival szinte bírni sem lehetett.
Ő egy délután négyszer vagy ötször is megnézte volna a tehenet, sőt ha rajta múlott volna csupán csak a dolog, bíz isten főállású tehenésznek állunk.
Nem mondom, hogy bírtam annyiszor ezt a mókát ahogy ő elvárta, de tény, hogy a lábam elkezdett izmosodni, jobban mintha egész nap guggolva vágom az akácrönköt.
Ez a Rozi testnevelésből elképesztően jól fejlődött.

Egy napon aztán nem jött, a boltban még ott volt, le is ellenőrizte úgy nadrágon keresztül, hogy minden rendben van-e velem, de aztán délután semmi, Rozi aznap elveszett.
Persze ilyenkor az ember egyből arra gondol, hogy tegnap este még igazán összeszedhette volna magát tehén ügyben, mert hatodszor a Rozi már hiába hívta azzal az ürüggyel, hogy furcsán lélegzik a tehén...
Mert biztos, hogy a Rozi most talált valaki jobbat, aki ebben a marha kérdésben járatosabb és kitartóbb...
És bíz isten úgy éreztem én ebbe beleroppanok.

Mire másnap mentem a tejért, megfogadtam bárki is az a fiú vagy férfi, amíg én élek, ő minden nap kerékpárt pumpál, mert az biztos, hogy leeresztem a kerekeit amiért ilyen csúful elbántak velem a Rozival...
De nem ez volt.
Hiába voltam akkora ökör mint a férfiak java, hiába düllesztett tyúkmellel léptem a boltba, hogy ha kell nagyobbnak látszani hát itt vagyok, de én ezt a testet most a küzdelembe helyezem ha úgy van...
Rozi átölelt és annyit mondott...
-Már nagyon vártalak! Délután találkozunk...

Nem állítom, hogy nem maradt bennem kérdés, de jöttek és mi szétrebbentünk.
Azt sem állítom, hogy gyorsan múlt délutánig az idő, de az biztos, hogy első idegemben annyi fát hasogattam, hogy csak remélni tudtam, hogy először csak beszélgetünk és nem a tehén bajával foglalkozunk, mert valószínű abban én elhunyok...
Pontosan érkezett.
És ahogy szokta belevágott Őszintén.
-Elmondtalak papámnak,... Nem engedett volna többé jönni, azt rebesgeti a falu, hogy Olga néni boszorkányságot tanít nekünk, legfőképpen nekem és annyira felhergelte a Makkos Jóska a kocsmában, hogy nem is akart engedni, sőt annyit mondta a Jóska, hogy a Papa majdnem jött máglyát rakni Olga néni alá, de a mama nem engedte.
Elmondtalak neki és Ő azt mondta apád tisztességes ember, reméli, hogy te is az vagy és ha megjön Líbiából karácsonyra, akkor eljöttök megkérni a kezem...
Majd elmosolyodott és még hozzátette.
-Ugye örülsz?

Nem annyira örültem,szerettem ezt a lányt tiszta szívemből, de apámat ilyen hírrel várni haza, hát szegény a hitéből kitér. Okos embernek szánt a városba, mindig azt mondogatta, még Tanácselnök is lehet belőlem amennyi eszem van, nem unokákat, hanem diplomát várt tőlem... És én...Én annyit, de Annyit, de annyit ábrándoztam a városi életről, dehogy akartam én nősülni, világot akartam látni, nem férfiként családban létezni.
De aztán ránéztem, eszembe jutott amikor azt gondoltam hűtlen hozzám, eszembe jutottak a huncut percek és először nem is szóltam semmit, csak húzni kezdtem az istálló felé.
-Elveszlek Rozi, szeretlek téged!
Ő pedig válaszolt.
-Én is szeretlek és veled maradok amíg élek!

Nem tudom miért és hogyan jött a gondolat, de valamiért tudtam, hogy ez így lesz!

Amikor letelt a két hét, Olga néni erősebb volt mint egy négyéves, a szája meg egészségesebb mint valaha.
A szeméről nem is beszélve, még ott is meglátta a port ahová csak kancsal ember látott és ott is törölgettette a polcot ahol az előző nap is volt.
Ha nincs a Rozi, ezt a szolgálatot józanul talán ki sem bírtam volna.
Aztán egy este, amikor már Rozi is és a templomtorony órája is elverte a hatot, Rozi engedelemmel és ringó csípővel eltávozott, csak mi maradtunk ketten ott a tornácon a halálból megtért asszony, meg én.

Olga néni korholó hangja kedvesebbre váltott, megenyhült. Már majdnem gondolt egyet, hogy főzzek egy teát, de eszébe jutott az első este a "Baleset" napján, amiről valamiért nem beszélt egyikünk sem.
Hamar vizet forralt a szamovárral, kekszet kerített és friss szirupot főzött azt felöntötte és leültünk.

- Emlékszel Szása? Ott az istállóban mondtam, hogy mesélni akarok valamit...
75 év nyomja a vállam, úgy érzem nem élek már sokáig, te fiatal vagy, előtted az élet, de el kell mesélnem neked az életem, mert feszít belülről minden bűnöm, és benned a feloldozásom keresem.
El nem tudtam képzelni milyen bűne lehet egy ilyen idős asszonynak?
Rossz helyre ült a templomban ? Vagy tojást lopott a szomszédból?
De még ezt sem tudtam kinézni belőle, hiszen Olga néni maga volt az ősz hajával a megtestesült tisztesség...

Nem is tudtam ekkor még mennyire mellélőttem ezzel az igazságnak...

Olga néni - Következő rész

 

fotó: Clker-Free-Vector-Images képe a Pixabay -en.

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok! Sanyii



Előző Következő