Csőbe húztak

Csőbe húztak

Betöltöttem a 44-et, gondoltam ez akkor most már időszerű.

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Hétköznapok

Nem tudom hol elmesélni, és abban sem vagyok biztos, hogy itt van olyan ember, aki kíváncsi arra amit most leírok, de mivel itt nagyon okos emberek vannak, van rá esély, hogy értő fülekre találok.

Ami egy írásnál meglehetősen erős képzavar, de ettől most tekintsünk el.

Szóval az történt, hogy még a korona háború előtt, elmentem egy menedzser szűrésre.

Betöltöttem a 44-et, gondoltam ez akkor most már időszerű.

Ezelőtt akkor voltam orvosnál, amikor hatévesen kivették a mandulám.

Nem állítom, hogy egészségesen élek.

Dohányzom, félmeztelenül úgy nézek ki mint egy 200 literes hajdú bojler. Zsírosan étkezem. Több a stressz az életemben mintha nekem kéne minden nap dönteni, hogy bevetem-e a háború záróakkordjaként az atombombát. Viszont amióta betöltöttem a negyvenet, több illegális potencianövelőt ettem mint egy arab sejk, akinek el kell látnia egy háremet.

A mérleg másik oldala az, hogy rengeteget sportoltam életemben és egyszer megdugtam egy nagyon kövér ápolónőt, tehát fekve elbírok vagy 180 kilót.

Ezek az utóbbi dolgok zajongtak a fejemben elsősorban, tehát annyira nem féltem a vizsgálattól.

Otthagytam egy kisebb afrikai állam éves költségvetését a klinikán, oszt vártam az eredményt.

No, azt kell mondanom, ez nem sikerült olyan jól.

Valójában a temető tele van nálam egészségesebb halottal.

Gyorsan át is vittek az állami egészségügybe, mert azt mondták, annyi pénze a Bill Gatesnek nincs, amennyit nekem kéne most kifizetnem hirtelen.

No, de majdnem 28 éve fizetem a TB-t, tehát megérdemlem, hogy egy kicsit parádézzanak a tüneteimmel valami orvosi szaklapban.

Tegnap jutottam el az MR vizsgálatra.

Képalkotó klinika meg minden.

Az ajtóban csináltak velem egy tesztet, ami talán Pinokkión kívül senkinél se működik, de ebből kiderült, hogy nincs korona gyanúm.

Egy pici helyiségben kellett várnom.

Egy igazi arrogáns pöcs mögött, aki 10 másodpercenként nézte, hogy megvan-e a másfél méter.

Neki szerényen megemlítettem, hogy béke időben se mennék közelebb ennél egy emberhez, akinek addig terjedt az ízlése, hogy ezt az arcvizet megvegye...

Vele nem lettünk barátok.

Aztán volt ott egy néni, aki úgy köhögött, hogy arra még a korona se mentség.

Nagyon helyes ápolónők voltak, kedvesek és aranyosak.

Csak az épület volt pusztulat.

A mosdóban nulla higiénia, se szappan, se kéztörlő, se meleg víz.

Mivel az út hosszú, nyitva meg nincsen semmi, egész úton nem mertem inni.

Mert ugye hazánkban ilyen vizsgálat csak régiós szinten van, az én otthonomtól pontosan 130 kilométerre például.

Szóval, nem nagyon volt vénám. Vettek valahogy vért, de sűrű volt mint a pakura.

Azt mondták, ne viccelődjek, igyak sokat.

Egy automatában volt víz.

Megittam vagy két litert.

Semmi fűtés nem volt. Ott ahol ültem, egy fokkal sem volt több mint 13.

Rázott a hideg és a vesém úgy dolgozott mint a buldózer.

Másfél óra után behívtak.

Rám adtak egy ilyen tüll kötényt, ami alig ért be, aztán csináltak egy EKG vizsgálatot.

Végül beültettek "pár percre" egy fülkébe, hogy várjak.

Na, oda azért kellett mennem, hogy ne lássam a hölgyet, aki előttem szerepelt ebben az elbaszott szadomazó jelenetben.

De az ajtót nem lehetett becsukn,i így jövet- menet belelógott a bal melle a résbe az ajtón.

A pár perc az úgy lehetett 30 a lényeg, hogy ki kellett kéredzkednem, mert a vesém azt mondta Sanya ne tovább.

Kiengedtek a tüllben, csinos tappancsokkal a mellkasomon egy olyan mosdóba, amit nem lehetett lehúzni, de már nem csak én nem tudtam ezt megtenni vele, hanem az sem, aki előtte beleszart...

Mindez úgy, hogy át kellett mennem diszkréten a várótermen...

Csúcs jó érzés volt.

Aztán befektettek egy csőbe.

Szúrtak nekem új vénát a kontraszt anyaghoz.

Akkor röhögtem fel amikor az egyik ápolónő az egyik karomban már a negyedik helyen próbálkozott, a másik meg a másik karomnál állt és mondta, hogy ha az se jó, akkor ő megpróbálná ott...

Úgy néztem ki a végére, mint aki sünnel dugott.

Na, nagy nehezen meglett egy véna.

Mivel általában mindenki megtalálja a vénámat, arra tippelek, hogy a hidegben való ücsörgés nem kedvezett nekik valami nagyon..

Szóval mentem a csőbe, bazi nagy mágnesek közé.

Na, ez nem jó.

A cső az olyan érzés volt, mint egy újraszületés meditáció.

Borzasztó szűk, rettenetesen hangos.

A lábam felpolcolva, hideg mint az atom és egy nő folyamatosan beszél, hogy mikor vegyél levegőt és mikor ne.

Na, de a legrosszabb.

Minden tetoválás zsibong, ég, szinte lángol ott a bőr.

A térdemben van egy szál drót, az szinte izzott, legalábbis úgy éreztem.

Adtak egy pánik gombot, hogy nyomjam meg, ha nem bírom tovább.

A harmadik percben úgy éreztem, hogy hát Sanyi itt az idő...

Főleg, mivel abban a hidegben tíz perc után simán tudtam volna egy szökőkutat baszatni úgy hanyatt fekve.

Rohadtul kellemetlen volt az egész...

Én még ennyire diszkomfortosan sosem éreztem magam, pedig ebédeltem már együtt az anyósommal.

És végül, csak annyit tudnék ehhez a dologhoz hozzátenni, én egy hős vagyok, de ti éljetek egészségesen mert ez az egész roppant kellemetlen és megalázó....

...

Amennyiben lehetőséged van rá, támogasd a munkámat a Patreon oldalamon. Kattints IDE!

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok!

Ja, igen! Ne felejtkezz el feliratkozni a hírlevélre az különleges tartalmakért! (jobb fent, zöld gomb)

Csodálatos ajándékokat a webshop-ban találsz! (jobb fent, piros gomb)

Sanyii

fotó: Bokskapet képe a Pixabay -en. 



Előző Következő