Papás-mamás

Papás-mamás

Szertartás volt ez kérem, nem holmi vasárnapi kelekótyaság, szólt mellette a Sokol rádió, csak úgy szőlőkaróra akasztva.

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Humor Hétköznapok

Késő nyár volt, majdnem ősz.
Érett már a korai szőlő és zamatos volt a pincebarack. Messze a falu közepén harangoztak, nagyapám kiegyenesedett, igazított egyet a mellényen, és a kalapon, Fehér ingén is tűrt talán és a kert végébe állította a kapát. Szertartás volt ez kérem, nem holmi vasárnapi kelekótyaság, szólt mellette a Sokol rádió, csak úgy szőlőkaróra akasztva.

Én mellette sündörögtem, állítólag csak a kárt csináltam, de valamiért mégis szerette, ha segítek neki. Olyan kertje volt, hogy abban egy szál gaz se soha, de mégis folyton kapáltunk. De mindig csak délelőtt vasárnap... Ha megszólalt a rádióban a harang, azzal még nem foglalkozott, mert azok hazudnak mindig, de a falusi templomtorony hangjára felfigyelt. Elmondta a kötelező rövidke monológot... Szerintem enélkül nem is kaptunk volna a mamától ebédet...

- Ma is lekéstük a misét fiam, már oda nem érünk az biztos, de majd mondok áldást az asztalnál...Menjünk bé, mert már basznak a mutatók", ezzel a finom szinonímiával utalva arra, hogy pontosan dél van... A kerti csapon még kis kosárban szőlőt mosott, hogy majd ebéd utánra lecsepegjen, aztán bevonultunk a konyhába.

Falat után falat a kutyának, pedig az isten se házőrzőnek teremtette. Aztán kiültünk a tornácra. Mert ilyenkor menetrend szerint kezdődött a szomszédban a műsor. Ölünkbe vettük a szőlőt és pont úgy mint most a mozikban a Popcornt úgy ropogtattuk. Az úgy volt, hogy Miska bácsi, korábbi nevén Miska, még korábbi nevén Misi szerelmem kergette Kati nénit, korábbi nevén Katit még korábbin Katika szerelmemet... Az öregasszony hangosan sivalkodott, az öreg meg szaladt utána. Hol egy ásóval, hol kapával ami éppen a kezébe akadt. Végig az udvaron fel a pincedombra aztán le, és ezt így tolták vagy egy fél órát. Gyalogkakkukot láttam ennyit futni, mint Kati nénémet. Kicsi voltam, még nem nagyon ismertem a világ dolgait, de azt hamar kiokoskodtam, hogy az ásó meg a kapa nem választ szét egy párt, ezért kell hozzámondani a nagyharangot is. Mert abban biztos voltam, hogy ha azt még hozzávágja az öreg, akkor az asszony biztosan megelégeli a sok kergetőzést.

Ennél tovább viszont sosem mentek, volt ez a nehezített akadályfutás. Kiabálás az összes női rokonok felemlegetésével, és Isten nemi aktusra való felszólításával, ahogy azt a magyar káromkodás nagy kézikönyvében megírva találhatnánk, ha lenne ilyen... Megálltak a családi erőszak előkészületei jogi formulánál, már ha van ilyen. Aztán Miska bácsi levegőért kapkodott és leült a padra, arcát a kezébe temette és úgy tűnt ő hal meg így első felindulásból, mert, hogy idegállapotban volt az biztos...
Ekkor Kati néni messziről még kiabált egy kicsit, de már tényleg nem sokat. Aztán leült az öreg mellé a padra és kedvesen megkérdezte...
- Jól van maga vén marha? Hát kell ez magának vénségére? Ilyenkor az öreg még egyet mozdult hirtelen mint aki mindjárt odacsap, Kati néni felszökkent, valamiért ő bírta jobban ezt a sportot... És még egyszer jól odaszólt. Végül felkarolta az öreget, bekísérte a házba és következő vasárnapig csend volt.

Mi bementünk, hogy majd a papa olvas, tehát alszik... Én meg a mamával tésztát gyúrok mert hétfőn mindig az volt az ebéd... De pár percen belül megjelent Kati néni... Frissen üdén és mintha mi sem történt volna, hozott egy tál süteményt amit mindig a papámnak adott át... Papa elvörösödött... De megköszönte mert amit adnak fogadd el... Aztán nálunk kezdődött a műsor ami szolidabb volt, de azért látványos... Mama szó nélkül gyúrta a tésztát mint a megszállott, nem szólt egy szót se. De főleg a papához nem.... Esküszöm az rosszabb volt mint a kiabálás... Csak felnőtt korban tudtam meg mi volt ez az egész... Papa meg Misi jó barátok voltak, mindkettejüknek tetszett a Kati és Misi már Május fát is állított a lánynak, amikor a papa hívta és elment vele az a céda a bálba.... Misi meg a papa azóta nem szólnak egymáshoz és Miska negyven éve kergeti a Katit ha hozni akar süteményt a papának... De azt mondják a jobban értesültek, hogy Miska bácsi vette az alapanyagokat a boltban és elve nem két adagra számolta azokat...

Mert lehet, hogy az asszony huncut volt egyszer, de a barátság falun szó nélkül is barátság marad....

 

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok!

Ja, igen! Ne felejtkezz el feliratkozni a hírlevélre az különleges tartalmakért! (jobb fent, zöld gomb)

Sanyii

fotó: Alicja_ képe a Pixabay -en



Előző Következő