Szerepjáték

Szerepjáték

"Amíg meg nem állítja zsíros szívem egy kósza rög, arcom érted ragyog, mint jó parasztra a csillag tök"

Sanyii.hu
Sanyii.hu
Humor

"Amíg meg nem állítja zsíros szívem egy kósza rög, arcom érted ragyog, mint jó parasztra a csillag tök"

Szerintem az ember a leghülyébb dolgokat akkor teszi, amikor szerelmes lesz. A megváltozott hormonállapot a lehető legbalgább dolgok elkövetésére sarkallja még a legdisztingváltabb, legunalmasabb, leggyávább embereket is… Én, aki a kocsiban velem utazóra úgy tekintek, mint egyfajta adathalászra, aki lenézi előlem az útról az információt, én, aki még azt se szeretem, ha rajtam kívül lélegzik valaki a kocsiban, (nem tehetek róla, egyszerűen zavar), én kérem képes voltam arra, hogy az autópályán fényes nappal úgy közlekedjek az egészségre veszélyes sebességhatár felett jóval, hogy közben szerelmem tárgya velem szemben ül az ölemben...

Ennél már csak akkor voltam hülyébb, amikor az érzelmek dúsan jelen voltak, de valamiért úgy éreztük, hogy a szex egy picit már unalmas... Emlékszem a napra, megbeszéltük, hogy nem vonunk be harmadikat, mert az mindkettőnknek ellenére van... Nem kötözzük egymást vonat sínekre, hogy izgalmasabb legyen és végül azt is elvetettük, hogy lovaglópálcával elverjük egymás nemi szerveit, mondom voltak még érzelmeink...

A szerepjáték mellett döntöttünk... Az jó lesz, azzal fel lehet dobni az unalmas napokat, lehetünk mások, úgy szeretkezhetünk, hogy más bőrébe képzeljük magunkat, mégis mi vagyunk... Az ötlet jó volt, már csak meg kellett valósítani... A forgatókönyv nem volt túl bonyolult… Úgy döntöttem Szuperhős leszek, ő pedig egy féktelen bűnözőcsoport áldozata, akit meg kell menteni a halál torkából...

Emlékszem milyen jól sikerült, nagyon beleéltem magam, tök jó szövegem volt, tényleg igazán életre kelt bennem a Hero, ő meg olyan kis elesett volt, öröm volt megmenteni... Ahogy ott elképzeltük a szituációt, tök valóságos volt, még most is érzem a felszabaduló adrenalin okozta jó érzést... Mégiscsak egy bandával harcoltam, egy szál magam, én a hős... A baj csak az, hogy erről készült egy videó, így évek múlva visszanézve egy picit más látok rajta, mint amire emlékeztem...

Akkoriban elég duci voltam, így a videón nem egy szuperhős látszik, hanem egy két lábra áll vietnámi csüngőhasú kismalac, aki lobogó brével rohangál a szobában, fején indokolatlan módon van egy hanyagul hátravetett alsónadrág, ami egyébként nem jellemző viselete a nők megmentőinek... Némi csipkefüggöny a vállaira tekerve... És az egyéb szuperhősök ruhatárából jogosan mellőzött térdig érő zokni, Micimackó mintával...
Időnként elkiabálja magát, hogy " Asszonyom, turbulenciába kerültünk, de ne aggódjon, Szolnok Kapitány megmenti!” Ilyenkor a kedvesem hangosan felrí a röhögéstől, engem ezzel tovább gerjesztve a játékra... Ekkor én feldobom az egyik lábam az asztalra elmondok egy rövid részletet a Nemzeti Dalból, domborodó hasamon nyugtatott kezekkel és végül azzal a mozdulattal indulok harcba, amivel Superman szokott, csak neki nem rezeg a mozdulat után még percekig a hája...

 

fotó: Clker-Free-Vector-Images képe a Pixabay -en. 

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok! Sanyii



Előző Következő