Zsuzsa és a földönkívüliek

Zsuzsa és a földönkívüliek

Furcsa. Összenézünk a kecskével, neki se stimmel valami.

Kárpáti Zsuzsa
Kárpáti Zsuzsa
Humor

Szokásos hajnali sertepertélés az állatok etetője körül, félálomban. Szombat van, a normálisabbja még alszik, csak én cuppogok itt a hideg sárban. Jó nagy eső volt tegnap, szuttyog a szalma a lábam alatt.

A gilisztaszagú sötétséget hirtelen felkapcsolódó mesterséges fény deríti pár házzal arrébb. Felkapom a fejem. Jó pár éve itt lakunk, nagyjából tudom, melyik szomszédom mikor kel, milyen a napirendje, ilyenkor még mindenütt sötétek szoktak lenni az ablakok, pláne hétvégén… Furcsa. Összenézünk a kecskével, neki se stimmel valami. Azért csak teszem a dolgom, egészen addig, míg hirtelen tompa morajlás töri meg a csendet. Ez nem traktor.

Földrengés lenne? De egy irányból jön a hang, a derengő fény felől…
Ennek már fele se tréfa! Hagyom a jószágot, a németjuhásszal felderítő körútra indulok a kertek alatt. Alig látom a gumicsizmám orrát, de ismerős a terep, úgyhogy csak kétszer kapok szívszélhűdést: egyszer, mikor a gyümölcsös végén álló magányos tuját Hasfelmetsző Jacknek nézem, illetve mikor majdnem elvágódom a kint felejtett szénázó villában. „Durva élet, szűk esztendő” – motyogom nem éppen ide illően a számra kívánkozott szitkozódást, dühömben belerúgok a szénatároló falába. Remek, nagy eséllyel eltörtem a kislábujjam. Kutyám aggodalmaskodó szuszogással követ. Őt nem a vaksötét riasztja, hanem a gazdája elmeállapota, de azért jön a nyomomban, rendületlenül. Bárcsak megnyugtathatnám, de magam sem tudom, nem képzelődöm-e.

Botorkálok tovább tapogatózva, ki a vaskapun, a bokaficamító szántás szélén, vaksötétben. Egyre közelebb érek a hang forrásához, ahhoz az ismeretlenül ismerős, mély lohogáshoz. Mintha egy sci-fi forgatásán járnék. UFO-kat vízionálok, űrhajót, sugárhajtóműveket, Pataki Atillát…

Az elém táruló jelenettől megtorpanok. Tőlünk pár száz méterre sötét árnyak járkálnak az udvart bevilágító reflektor fényében, valamilyen furcsa nyelven kommunikálnak is egymással. Óvatosan közelebb húzódom, ügyelve, hogy árnyékban maradjak. A dübörgés egyre erősödik, egy lángcsóva kékesen felizzik, a sarokban hatalmas füst gomolyog…

A látvány lassan elér a tudatomig, számra szorított kézzel tartom vissza a kibuggyanni készülő vihogást:

Bazzeg, ezek disznót perzselnek.

...

Ha tetszett a tartalom, javaslom, hogy nézz körül a főoldalon. A statisztikákból úgy tűnik, hogy a hírdetések logikája miatt csak a bejegyzések egy része jut el egy-egy olvasóhoz, így bizonyosan találsz még olvasatlan tartalmakat! Jó szórakozást kívánok!

Ja, igen! Ne felejtkezz el feliratkozni a hírlevélre az különleges tartalmakért! (jobb fent, zöld gomb)

Sanyii

fotó: OpenClipart-Vectors képe a Pixabay -en.



Előző Következő